Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Anthony De Mello: Vetőmagok

Lehetetlen nem neheztelnem rád, isteni szeretet, mikor érzem, hogy birtokolni akarsz.

HA ELEVEN ÉS SZABAD AKARSZ LENNI, VETKŐZD LE A KÍSÉRET NÉLKÜLI JÁRÁSTÓL VALÓ FÉLELMEDET.

A valóság a te otthonod. Keresd meg, és soha többé nem leszel magányos.

Krisztus elmondhatja rólam: „Ez az én testem.”

Ha istened segítségedre siet és kihúz a csávából, ideje, hogy elkezdd megkeresni az igazi Istent.

Belső' szépséged nem láthatja senki, csak Isten szeme.

íme, minden emberi szenvedés forrása: állandónak látjuk azt, ami lényege szerint múlandó.

A hívő soha ne féljen ,harcolni” az Úrral.

Sehova sem jutok, mert félek egyedül menni.

Elég gazdag vagyok, ha hallhatom a zene hangját, a madarak énekét, az emberek szavát.

AHHOZ, HOGY ISTEN SZERESSEN TÉGED, NEM KELL MEGVÁLTOZNOD.

Lehunyjuk szemünket, és azt mondjuk: láthatatlan.

Légy hálás bűneidért: kegyelmet hordoznak.

Mondj búcsút az arany tegnapoknak, különben szíved soha nem tanulja meg szeretni a jelent.

Számold meg az áldásokat, melyek hátrányaidból fakadnak, és nyomban láthatod: hátrányaid elenyésző kisebbségben vannak.

Imádkozz a jelen pillanat templomában.

Mit láthat bennem, hogy bár ismeri bűneimet, mégis azt mondja: „Drága vagy szívemnek”?

Milyen hálás lennél bárkinek, ha megtenné érted, amit te tettél Istenért!

Bele vagy vetve, benne vagy nyakig - ügyelj gondosan, hogy bele ne fulladj.

1052