Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Ted Hughes: Piros; Horoszkóp (versek)
TED HUGHES Piros Piros volt a színed, ha mégsem, hát fehér. De piros volt, ami téged beburkolt. Vérpiros. Vagy a vér maga. Vagy halottat melegítő vörösanyag?, hogy vörösvasérc tegye halhatatlanná a becses csontokat, a családi ereklyét. Amikor végül utadra leltél, a szobánk is pirossá lett. Törvényszéki iroda, ülésterem. Zárt szelencében gyöngyszemek. Vérből volt a szőnyeg, sötét dermedt vérrel pöttyezett. A függönyök - rubinpiros bársonyos vér, a mennyezetről a padlóig merő vérből a falak. A párnák is. És kárminpiros ülőkék végig az ablak alatt. Pulzáló sejt. Azték oltár - templom. Csak a könyvespolcok menekültek fehérbe. És az ablakon túl pipacsok, vékonyak és ráncokba törtek, mint a véres bőr, szalviák, apád róluk nevezett el, mint, mikor vér lövell a sebből. És rózsák, a szív utolsó, végzetes vércseppjei. Hosszú bársony szoknyád, mint vérpólya pazar burgundi. Szád fénytelen, mély piros bíbora. Pirosban lelted kedved. Én nyersnek éreztem - mint géz éles szegélye a száradó seben. Megérinthettem a nyitott vénát, a heges villanást. 1048
