Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Tóth Csilla: Egy elmerült sziget legendája
taktusba lépjen a szellemekkel. Ez csak a révületbe ejtő sámán-ének segítségével lehetséges. ,fJávorfa, jávorfa, Szent fa varázsfa! Jávorfa, vízőrző. Alája állok, Köröttem körben Virágzó primula." A jávorfa megfeleltethető a magyar sámánok nyírfájának.A rajta lévő rügyek a „tündérszemek”, ez a sámán látóképességére utal. Megjelenik a varázskor, amely már a hagyományos mágia fogalma, mintsem a magyar sámánhité. Refrénül a jávorfa nevének ismétlése szolgál. Sajnos, csak a sámánének bevezető része igazán érdekes. Maga az ének elsorolja ugyan a világ teljességének elemeit (pl. aratás, gabona, szüret, bor, stb.), de a regölés sajátos ritmusa nélkül. A látomás tüze aztán lassan, fokozatosan kialszik. Még egyszer megjelenik a primulák övezte varázskörben álló mágus-sámán alakja, a világfa tövében. A varázslat tüze elhamvad, marad a valóság, minden szürkévé változik vissza. Vége a Szent György napi varázslatnak. Summázatként elmondható, hogy Békássy zsengéi között tündéres versei jelenthetik azt az újdonságot, melynek nyelve, motívumkincse, ritmikája révén a szépség egyik lehetséges új formája tárul fel. Ide tartozó versei közel kerülnek a nyelv mitikus alapjaihoz, melyről motívumkincse is tanúskodik. Minden részletében következetesen koherens képi világról van szó, melynek fontos szereplői a tündérek, ezen belül is a vízi- és tavasztündérek, a garabonciás diák, a mágus, színtere az éjjeli erdő, ill. folyópart, évszaka a tavasz, napszaka az éjjel, fája a fűzfa, virága a különböző lunáris virágok, színe a fehér, uralkodó égiteste a Hold, eleme a víz és szél. Feminin jellegű, megalkotott csodavilág, melynek alapjai a különböző egymásra rétegződött misztikus hagyományok, melyben a magyar ősvallás maradványai, a néphit a meghatározóak, ezzel vegyül a kereszténység világa, s kismértékben az európai okkult hagyomány. A tündéres versek felfoghatók egyfajta meneküléslírának is a férfielvű valóságból. A romantika nagy témái látszanak ismétlődni azzal a különbséggel, hogy míg Vörösmarty Csongor és Tündéjében vagy Petőfi János vitézében Tündérhon a boldogság hona, addig Békássy kettőslátásában kiegészül azzal a jelentéssel, hogy ez a földi életben megvalósíthatatlan boldogság csakis egyféleképpen, de mégis megragadható: a költészet révülete, a ritmus varázslata által. A tündér tánca, a hegedős muzsikája, a garabonciás repülése, a sámán éneke a költészet metamorfózisai és metaforái, a versekben megjelenő csodavilág pedig a műalkotás megalkotottságának szimbóluma. Békássy költészete a klasszikus modernség egy sajátos változatának korai példája, ami az avantgarde utáni korszakban, az újklasszicizmus néven válik később ismertté a magyar irodalomban is. Hasonló volt az ún. georgiánus költők mozgalma Angliában, melynek fénykora épp Békássy cambridge-i éveire esett, s a fiatal angol költők némelyikét személyesen is ismerte. Törekvéseik lényege: a tradíciókat felvállalva, a költői formák megújításával találjanak új kifejezési formákat. A tízes évek elején jelentették meg 1030
