Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók bölcsessége

ezen a vidéken ritka, mint a fehér holló. Teleírni egy egész könyvet! A falusiak igen nagy tisztelettel bámulnak a tudósra. Néhány nappal később Istók beállít a fogadóba, és megkérdezi a jelen­lévőket: akar-e valaki házat venni.- Nem is tudtuk, Istók - mondják az emberek —, hogy házad van. Mondj róla valamit!- Beszéljenek a tények - feleli Istók. Elővesz az iszákjából egy téglát, és kivágja az asztalra, hogy csak úgy csattan.- íme, a bizonyíték. Nézzétek meg jól! Ebben van a ház, amit saját kezem­mel építettem. Tökéletes érzékelés Azt mondja Istóknak egy nagyravágyó:- Szeretnék tökéletes érzékelésre szert tenni, hogy bölcs lehessek!- Bölcsesség nélkül fabatkát sem ér az érzékelés - feleli Istók.- Ezt meg hogy értsem?- Ahogy a keselyű meg a héja meséje tanítja. Egyszer a keselyű így szólt a héjához: ,Nekem sokkal élesebb a szemem, mint a tiéd. Meglátok egyetlen szem búzát a földön, ahol te semmit sem látsz.” A két madár zuhanórepülésbe kezdett, hogy megtalálja a búzaszemet, melyet a keselyű észre tud venni, de a héja nem. Már egészen közel jártak a földhöz, amikor a héja észrevett egy szem búzát. A keselyű csak szállt lefelé, és bekapta a búzaszemet. Aztán hol­tan bukott a földre - a búza ugyanis meg volt mérgezve. Udvariasság és igazság Istók megmutatja könyve kéziratát egy látogatónak. A látogató beleolvas a kéziratba, és egyszer csak megszólal: - Ez a szó itt hibásan van írva. Istók nyomban kitörli a szót, és úgy írja le, ahogy a látogató szerint helyes. A vendég távozása után megkérdi a barátja: — Miért javítottad át a he­lyesen írt szót helytelenre, ahogy ez az ember javasolta?- Udvariasságból — válaszolja Istók. - Ez az ember azt hitte, segít rajtam. Abban a hiszemben cselekedett, hogy tudatlanságának kinyilvánításával tu­dásról tesz bizonyságot. Jobbnak láttam udvariasan viselkedni, és elhallgatni az igazságot, mert aki udvariasságra meg társasági életre szomjazik, nem bírja elviselni az igazságot. Csak ostobák és tudálékosok hiszik, hogy köte­lességük mindig mindenkit okítani, holott az emberek általában nem okulást keresnek, hanem figyelmet akarnak kelteni maguk iránt. Matt! Istókkal sakkozik a trónörökös. Mikor Istók bemattolja, a trónörökös ret­tentően dühbe gurul. A „matt!” szó hallatára egyesével Istók fejéhez vagdossa a bábukat.- Majd adok én neked mattot, te gazember!- Irgalmazz, felséges herceg! - hebegi Istók. 959

Next

/
Thumbnails
Contents