Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Balla Zsófia: Jegyzetlapok (vers)
IV. Rapszódia Gyomot szór s szövöget a könnyű május, megrogyasztja virágja fent a fákat, szórja zöld lapuját, füvét teríti - székfű, gesztenye, som s akác parázslik. Ázott fém a folyó, a kis szigetre visszaszáll, hazatért megint a vadlúd. Töltött vadlibanyak feszül az égnek. A ház ablakain kifényesednek az árnyak. Keres és talál az ember. Elvonul heherészve egy süvölvény csapat s köpködi éles élceit. Lágy pillangó bizsereg feszes hasukban. Rádiókra tapadnak és fülelnek hírt váró öregek. Az esti tónál párok tétova lépttel ó'gyelegnek, s hazátlan heverészve földön égnek. Aszfalton csörög egy hegyes kalászka. Térdig görnyed a fűz a strandsövénynél, új gyűrű karikája leng a fában. Reccsen újra meszelve fal, kerítés - s zörgó' villamosok csikorogva befutnak. Megtolul s a Szamosba csüng a május. Most ülepszik a mélybe rettegésem. Félrevont az idó', e kis szabadság. Elveszünk, lehet, elhagy az öröklét. Am e májusi este halhatatlan: minket még eleven korunkban itt ér a vas várakozás s a lét jutalma. Lámpák fénykörein fehéren izzik városom s levegó't vesz a reménység. Élek. Kolozsvár, 1989 954
