Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Kiss Anna: A hely (versrészlet)
Rongyaim lobognak minden útfélen, a jós csak vándorol a szélben, kő a szálon eló're vagy visszafelé forog, nagy lámakürtök omlasztják a havat... Indigókék fátyol mögül, ki két kígyóval forog, súlyos csípején a felséges szerelem és halál, sötét gólyák úrnője, a vad, irigyelt és kiközösített... Hírhedett hajós, ki sehol nem fog kikötni, sorsa, hogy álljon a sós fedélzeten, szélben eloltott csillagokhoz mérje a mérhetetlent, így mesélik sör mellől a megőszült révkalauzok, és a dagállyal kihajóznak... MEGYÜNK BELE AZ ALKONYATBA Sötét fövenyt vet ki a víz magából, lávatömbök merülnek el, a nagy madár kerekein gunnyaszt valahol mindenen túl, ingakő a nyakamban, terepjáró üvegén az alkony, a bolond alvást színlel, nyivákoló batyujával felvett 933
/
