Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Mezei Ottó: Oszlopok

Beátától), sőt assemblage (Százezer Kuchta Klárától), úgy mondanám: pszeu- doobjekt (Víz Bikácsi Dánielétől), majd két tekintélyes méretű installáció (egyik említve volt, a másik - úgy láttam - cím nélküli) és egy különös konceptuális munka (

Drictes paralelles et cerates, ugyancsak Kuchta Klárától).

Külön együttest alkotnak az ún. „plasztikák”, amelyek a jobbára (mert egy-két kivétel azért van) profánul és egyszerű motívumként értelmezett oszlop, mint hengertest különböző feldolgozásai. Sorolom, mert tanulságok, mit tud kezdeni - mit kezd a pusztán racionális elme ezzel a plasztikus formával. Tekintheti először is a henger külső felületét (felszínét) egyszerűen alapnak, festői elgondolásai realizálásához (Oszlopom Szily Gézától, Méretes oszlop 1-11. Légrády Viktortól, Zuhanó angyal Pokorni Pétertől). Tekinthető aztán a belsejét valaminek a befogadása céljából „tartálynak”, ahogyan ezt a funkciót a papír- vagy műanyagüzletben vásárolt ,henger” betölti (14000 nap — az biz’ 40 év!, Trombita folyondár Végh Andrástól mindkettő). Lehet aztán a hengert félbe is metszeni, sima oldalát alapként használni, külső felületét úgyszintén, sőt műanyagról lévén szó, a műveletbe fényforrás is bevethető, miáltal a festői- grafikai jelek vetülete (árnyéka) is bevonódik az érzékelés-együttesbe (Fekete- fehér-sárga Végh Andrástól az is). S lehet persze különböző magasságú, zöldre festett papíroszlopokat egymás mellé - egymáshoz illeszteni, s az egészet névátvitellel Fűoszlopra keresztelni, valóban tömegével hat.

Hogyan is szól a Szimbólumtár „oszlop” címszavának Umberto Eco-záró- idézete: „Megtámaszt (ti. az oszlop), de őt semmi nem tartja, képes megszerezni évezredek patináját. A fennmaradás csodáját allegorizálja, rácáfol a földdel egyetlen ponton érintkező támasz látszólagos törékenységére.” Jelen kiállítás egyik művésze (Buták András) Betűoszlop címmel leporelló módjára összehajtható „oszlopot” mutat(ott) be, ami így egyben könyvszerű tárgy is, amely már más funkcióval bír. Újra kellene talán kezdeni az „oszlopról” való elmélkedést? Vagy bensőleg megújulva folytatni?

927