Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Hatiasvili Nodar: A csipkebogyó

Egy őszi reggelen a napon sütkérező csipkebogyó hangokra lett figyelmes. Kecsesen a beszélő irányába fordult, de a jól ismert sziklák előtt nem látott senkit.- Ki vagy? Hol rejtőzöl? - kérdezte.- Most szikla vagyok, valamikor régen pedig, akárcsak a te ükükanyád, én is csillag voltam...- Szóval te is egyike vagy azoknak, akik megszegték a Hold első parancsolatát, amelyik így szólt: „soha ne siessetek”? - kérdezte a csipkebogyó, felidézve magában szeretett ősei elbeszéléseit.- Igen - válaszolta a szikla. Elnémult, majd nem kevésbé izgatottan hozzátette: - S ha már földi életre ítéltettem, ahol nincsen rossz jó nélkül, akkor én helyesebben választottam, mint a te elődeid.

A csipkebogyót se kellett félteni, nem szeppent meg a sziklától, vitába szállt vele.- Minden attól függ, hogyan nézzük.- Nézd, ahogyan akarod - mérgelődött a szikla -, én halhatatlan vagyok, te viszont...- Azért vagy halhatatlan, mert nem is élsz! Minden, ami él, halandó, és mégis halhatatlan, mert tovább él utódaiban.

Noha a csipkebogyó válasza egy szemernyit sem ingatta meg a sziklát elbizakodottságában, mégsem tudott visszavágni a virágnak, némán elmélyedt magában.

Fordította: UNGOR BARBARA

901