Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Pék Pál: Megkésett virradat; Post festem; Ónix ég; A völgy alvója (versek)
A völgy alvója (Ven-ji verseiből) Keze egyszer megérinthet tudta De a hangja régtől hallgatott Kit szeretett a fény kútjában ébredt S árnnyá rontva fedte el a lomb Arca se volt Pagodákon túlra út se vitte bár a sás fölött ott lebegett szél-markolta hajjal mint réteken a hajnal-szülte köd Egy szót akart csak visszatérni mégis És születése lett a pillanat Ágya bár a test melegét tartva végül is a férgekre maradt A fű csupán mi újra kezdte mindig A völgy alvója egyszer élni fog A hegyre tart a holnapok delébe mert nem tudja hogy istene halott
/
