Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Pék Pál: Megkésett virradat; Post festem; Ónix ég; A völgy alvója (versek)
PÉK PÁL Megkésett virradat Ahogy ott fut angyal-arccal / ahogy futott mindenkor / s karámokból karámokba / szabadulva bújdokol / pőre- sége bélyegzi / egy hazuggá lett álom / ahogy a nép fól-le jár / a hamis golgotákon / s galamb sincs / a könnyű fák se / nekidől a falnak / s hallgatja az áprilisi szeleket / ugatnak / s elvész ami önmagáért / Ígérte hogy oda ránt / ahol tán a törvény süt át / zavart idők tébolyán / s poklos kedvű szó-lomok közt / fényesül egy más jövő / ha a múlt így világába / beleégve / újra nő Post festam A francba most a verseket, a gatyás bambaságot! Futó fák közt kushadnak a néma vonítások. És megindul az est alól, minden árnyad ott nyüzsög, dalmahodik, torkig tolul, fulladoztat már a köd. Történeted hökkent vissza: fonák maga----Megtagad l étében, ki álomteli létedben se lesz szabad.
