Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Sebők Éva: Ugyanaz hétszer (vers)
SEBŐK ÉVA Ugyanaz hétszer 1. Mindazt, mit itt már meg nem írok, mert el kell menni, fájdalom, szeráfi hangon mondom el majd a földön túli tájakon. 2. Ami már nem tudok megírni, a túlvilágra átviszem és elzengem az angyaloknak, kiket nem láthat földi szem. 3. Ha menni kell, lesz még, tudom, vers, mi bennem bontatlan lapul, de majd az égben mind kibontom, bús angyaloknak vigaszul. 4. A többit, ami bennem van még, viszem tovább, ha menni kell, hogy a mennyben, mint égi dalnok, az angyaloknak mondjam el. 5. A maradékot - nincs hol hagynom. Viszem magammal, éjhideg halálomból a mennybe szállva. Hadd hallgassák az égiek. 6. Ó, hány verset viszek magammal poggyászként, hogyha meghalok! De a költó' ott fenn is szólhat, s hallgatói: az angyalok. 7. Ha majd az élet itt a földön azt mondja: - Pá... - és elereszt, a bennem rekedt hang a szférák zenéjének egy része lesz. 1993.-2001. 836
