Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Káldi János: Visegrádi noteszlap; A mánfai templom; Immár elmenőben; Ének a messzeségből (versek)

KALDI JANOS

Visegrádi noteszlap

El kellett ide jönnöm, be kellett térnem a templomba a nagyboldogasszonyi nagymisére, hogy a régi minisztráns szemét (a magamét) újra láthassam

az ékes oltár előtt térdeplő fiú szemében,

száz árkon, fasoron át,

irdatlan pusztaságon át,

idő-tengeren túl,

lelkesen lobogó gyertyafényben,

álomi orgonaszóban,

csillogva több mint negyven évnyi messzeségből,

megítélve mindazt, ami történt,

vizsgálgatva az eljövendőt,

elmondhatatlan bájban,

a tündökletes Mária

széttárt keze alatt.

A mánfai templom

Őrzi három hársfa, szótlan, szomorúan.

AU a templom-ékszer alkony-koszorúban.

Mária könnye ez, világló, szép gyöngyszem. Parancsol a szívem, csodáljam, köszöntsem.

Fölszáll a kórusból ősi ének füstje, festi a világot aranyra, ezüstre.

A torony csúcsából kis kereszt mutatja, merre hív mindünket a Nagy Idők Atyja.