Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Gyurik Irén: Abszurdok, morbidok, aforizmák
GYURIK IRÉN Abszurdok, morbidok, aforizmák Egy csecsemő felkapta a pólyáját és elszállt a szülők felett. Tizennyolc év múlva elsárgult pólyát leltek a szoba közepén, s ajtajukon bezörgetett egy aggastyán... Vette a fafaragó eszközöket és olyan életformát faragott magának, amilyet óhajtott. TROMF A részeg hanyattfekve hortyog a buszváró egyik padján. A rendőr odalép hozzá és így szól: - Ha nem kel fel innen, azonnal bevitetem a detoxikálóba! - Egy feltétellel, - gügyögi a részeg: - ha megváija, míg beérek és ellátom a beteget... Ajéghegyek tomporon rúgják a városokat. Üres cipők az ég felé baktatnak. És meg - nem - születettek repülnek bennünk... Azért megy az ember mindig előre, mert a rükvercre nem tanította meg a természete. A fák pedig egyhelyben állnak, de szél idején majdnem szétesik lombjuk a röhögéstől... Eltemették a szonettet és tizennégy sor koszorút raktak rá, akik túlélték. Színek szünetei között sosem látott színek festik el sem gondolható képeiket. Van olyan szimpla eszű, aki azt hiszi, hogy az eunuchok lelke is kiherélhető... 813
