Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Prágai Tamás: Nyelvespuszi

re, de arcuk közelsége miatt ez a nyelvöltés már-már érintkezést jelentett, ha fejüket egymás felé biccentették volna, nyelvük azonnal összeér és valamiféle idétlen, ám valószínűleg azonnal egymásba olvadó csókban találkoznak. De N. nem tette meg ezt a mozdulatot a fiú helyett, hiszen neki fel kellett volna emelni a fejét, és ez a torz mozdulat semmiképpen sem lett volna helyénvaló; ó' pedig nem tudta megtenni ezt a mozdulatot. Lehet, hogy percekig hevertek így egymás felé kioltott nyelvvel, amikor N. idegesen felnevetett.

Pontosan tudta, hogy ezzel vége. Engedelmesen lehengeredett a lányról. A Szarvas tér felé ereszkedett le, N. a Lánchíd irányába indult el csapzott ruhában.

798

Halasi úti kálvária. 1981