Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Koppány Zsolt: Mandarin a mennyben (rádióetűd)
teleiére, az Operában. Bartók Concertojára gondoltunk, legföljebb lakapjuk a végéről az ötödik tételt. így belefér a fél órába. Nehogy már ebbe kössenek bele. Mestek Gratulálok! Ez nagy hír. És ezért szomorkodsz? Te, az ország legmuzikálisabb koreográfusa? (csönd,)'Ne pirulj! Aranka Na de Mester... Mester Semmi na de. így van és kész. Talán értek hozzá egy kicsit. Dóra Mindenki megitta? Mit hozhatok? Sósat? Édeset? Mester Gyújts rá egy Marlboróra! Író: Az nekem erős! Mester Mi is erősek vagyunk! Nem igaz!? Na! Gyújts rá csak bátran. (gyufasercegés) Erős? Író: (köhécsel) Annyira nem. Kösz. De egy szál elég lesz mára. Maradok a multinál. Mint a fű. Mester Az ember még csak egy jót se köhöghessen! Író: Ez már igaz. Te mennyit szívsz naponta? Mester Rossebb se számolja... három csomag... talán. Író: Borzalmas. Vigyázni kéne. (csönd) Te... Viktor... miben haltak meg a szüleid? Mester Hát ez meg, hogy jön ide? Író: Ne haragudj... ha megbántottalak. Csak kíváncsi vagyok. Mert szerintem minden a genetika. Mester Mondja az istenes ember. De igazad lehet. Apám a kórházban halt meg... egyszerűen elhasználódott. Író: És édesanyád? Mester (csönd) Anyám... tüdőrákban. Hetvennégy éves volt. De ne beszéljünk erről... Író: Ő is dohányzott? Mester (csönd) Sokat. Dóra Beszélgethetnénk talán valami vidámabb dologról is! Író: Nincs vidám dolog. Csak téboly van. Töméntelen keserűség. Meg ez az átkozott radikalizmus. Fejjel a falnak! Mondom én, aki a fél világot szeretném fölpofozni... Mester Mi a baj a radikalizmussal? Író: Hát ott volt negyvennyolc. Kossuth és Széchenyi. Az utóbbi föl akarta előbb emelni az infrastruktúrát, meg a népet. Aztán jöhetett volna az osztrák. De nem. Kossuth nekiment egy birodalomnak. Tizennyolcban gróf Károlyi. Köztársaság! És mi lett? Jött az a barom Kun Béla. Király elüldözve, fehérterror, demokrácia óné. És negyvenöt után Tildy Zoltán. Újabb köztársaság. Újabb radikális, az angyali Rákosi elvtárs. Mester Ha most azt mondod, hogy ötvenhat is fölösleges volt... én nem is tudom... Író: (hangját megemeli) Igen! Mert mi lett belőle? Több mint négyszáz kivégzés! És Budapest újra romokban! Mester Megőrülök! A hősiesség? A hazaszeretet? Fölösleges dol, gok? Író: Félreértesz. Mester (kikelve magából. Ordít.) Nem! Nem értelek félre! Nagyon is jól értem én! Kozmopolita vagy te is! (csönd. Tálcán zörgő csészék hangja) Késő van. Aranka Menni akartunk éppen. Ne haragudjon Mester. (A mában. 2000 nyara. Magnóról, félhangosan Orbán György második szerenádja szól.) Aranka Megbántódtál? Író: Ugyan. Csak féltem. Megvallom, azt hittem bevág egyet. Látod, ha az ember meglát egy 789
