Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Koppány Zsolt: Mandarin a mennyben (rádióetűd)

szélgetésfoszlányok. Két hang a kö­zeibe ér.) Író: Jönnek a képmutatók. A ha- zudozók. Majd figyeld meg. Te voltál a legjobb, a legszebb, a legnagyobb, mindenki téged szeretett, kár, hogy a halál jéghideg keze kiragadott téged közülünk! Aranka Sejtem. Itt szorong az ösz- szes gaztevó'. Író: A főigazgató nincs is itt. Se a balett első istene. És igazuk van. Csak egy félisten halt meg. Ok meg az egészek. (A hirtelen támadt csöndben föl­erősödik a zene. Csak az író és Aranka beszélgetése hallatszik.) Író: (fojtott hangon) Láttad a gyász- jelentést? Aranka Nem néztem meg. Nem érdekel. Író: Pedig tanulságos! Az Operaház saját halottjának tekinti! Aranka Még szép! Író: Tekintette volna a saját élő­jének! Aranka Kirúgták. Író: Megtiporták. Aranka Pedig ellenállt. Elment a végsőkig. Író: És mégis. Hamleti kérdések so­ra. Mindhiába. Ez egy ilyen or­szág. Különb egy albán. Vagy a román. Mindenki különb. Égy- mást faljuk föl elevenen. (Play back: a múltból. A hetvenes­nyolcvanas évek fordulója.) Mester Jónapot, adjon Isten! (a Mester mindvégig raccsol!) Szerelő Viszont kívánom, (a háttér­ből műhelyzaj. Köszörűgép sikít) Ön olyan ismerős... a tévében láttam? Igen! Színész tetszik lenni? Mester Nem. Illetve az is az ember, ha táncol. Színész is. Minden együtt. Szerelő Táncol? Mit? Mester Balettet. Táncoltam. Mind­ez már a múlté. Kirúgtak. Szerelő Az anyjuk ne sirassa őket. De miben segíthetek? Mester Hát... furcsa lesz... de bi­zonyára megért. Szerelő Hitelben is dolgozunk. Ne aggódjon. Megértem a helyze­tét. Fűtés lesz? Cirkó? Vízcsa­pok? Mondja csak nyugodtan. Mester Dehogy. Dolgozni szeret­nék. Itt. Magánál. Szerelő Nálam? Táncoltatnak min­ket (fólnevet), de táncost alkal­mazni? Mester Megcsinálok én mindent. Csak mutassa meg, én meg el­végzem a feladatot. Szerelő De gondoljon bele... Reggel hatkor kezdünk. Van amikor sötétedésig húzzuk az igát. Még í’uhát csak-csak adok... de nem értem. Bocsásson meg, de nem értem. Nem alázhatom meg Önt. Mester Azzal alázna meg, ha nem alkalmazna. Két gyermekem néz rám otthon meredten, hogy a papa nem csinál semmit, csak nézi a plafont. Egy életerős em­ber. A fizikumommal semmi probléma. A korán kelés? Későn fekvés? Meg se kottyan! Igaz, ötven elmúltam már. De kor az? SZERELŐ: Ugyan. Fiatal ember! (krákog) Mit is tehetnék? (Megint a mában, 2000 nyarán. A háttérből a tévé hangja. Épp Dóra, az özvegy beszél.) Aranka Hangosítsd föl! Itt jópo­fákat mond a Dóra... Író: Oké. Bár nem kéne jópofizni. Igaz, ha sírna, a Mester akkor sem jönne vissza. Hacsak... (Dó­ra hangja a közeibe ér) Dóra Szerették a munkások. Csak az volt a baj, hogy nem volt haj­783

Next

/
Thumbnails
Contents