Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra (versek)
ELMÉLÁZÁS, TÁVOLOKBA TŰNŐDÉS, MAJD FÜRDŐZÉS EGY RÉGI RÁBA-MALOMNÁL, 1816 IV. ,Míg a paraszt a garatra Felönti a zsákot Molnárlegény a menyecskéből Kedvére szedi ki a vámot...” (Vándor molnárlegények dala) 1. Mint tinéktek, fortissimo-futamos folyók Feltalálható fennsíki forrásvidékek, Messze, magas Alpesek, tánczolatos bérezek, Rejtélyes tengerszemek, magashegységi katlanok Között, ahol morajló, magányos zuhatagok Törik át sziklaszirtek falát és fehér vízesések: Talán lelkem forrása szintén Igen távol fakadhat innén, S csak fájdalmait, hogy ide hozza, Azért születtem világra én! 2. Mezítelen megúszlak, Rába, most! Magamról mindent ledobok, Ott, ahol Kőszeg felől a gyors Sorok, Zsennye alatt alpesi vizét beléd rohanja, Magamról mindent ledobok, ott, ahol annyira Fájni látszanak a hamvas ezüstfűzek, Magamról mindent levetek, Ahol a vízbe lépek, rejt, fedez Egy partra vont, halott ladik, Engedd sodrodba, Rába, testemet! 766
