Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Buda Ferenc: Köszöntő
BUDA FERENC Köszöntő Nagy László választott születésnapján üdvözlet az emlékezetnek, békesség a jóakaratú embereknek. Csaknem egy emberöltőnyi idő telt el váratlan, korai távozása óta, ám a hiánya nyomán szakadt seb sokunkban máig sajog. Tegyük ma félre mégis a gyász komor színeit, s a veszteség fólpanaszlása helyett inkább ünnepeljük a Ma Születettet, nem amiatt bánkódván ezúttal, amit elvett az ég avagy elvert a jég, hanem örvendvén annak, amit megkímélt, ami örökül reánk maradt. Műaromákkal megbolondított szellemi hamis étkek, ál-italok, sebtiben összetákolt szópanelházak korát éljük manapság, az idő, a jelen idő látszólag ezeknek kedvez. S hogy a nyílt csalás még teljesebb legyen, tetőtől talpig tökelegáns urak sima ajkáról csobog a hazug beszéd, nyelvtanilag szinte kifogástalanul. Fölöttébb tetszetősen. Sőt: publikusan. Már-már esztétikusán. S eszi, veszi, viszi a nép a bóvlit, a kalmár ad-vesz, riszál a ringyó, haszonra forog a pénz. Nagy László hagyatéka, a Mű: a Romolhatatlan merőben más lehetőséget hirdet: tisztességet, tisztaságot, szabadságot, jóságot, igazságot. Ezért lett minden elejtett, s leírt szava aranynál-ezüstnél becsesebb: asztalra szánt kenyér s bor, gondverte fő alá vánkos, hajlékra erős tető. Követni eszményeit természetesen nem kötelező. Am az O költészetét korszerűtlennek kikiáltók mutassanak föl akár egyet a nemrég avagy mostanság indulók közül, aki a múltból s a mindenkori jelenből sarjadó, ám azon messzi túlmutató érvényességre oly igaz példa lenne, mint O. Mielőtt ide elindultam volna, az én asszonyom így szólt hozzám: „Mondd meg... mondd meg Neki, hogy közeledik az idő, amikor újra találkozhatunk.” A rám bízott üzenetet ím e helyen most átadom. Magam csupán ennyit fűzök hozzá: Nagy László, drága Laci, de jó, hogy megszülettél. Méltó módon e kurta köszöntőt aligha fejezhetném be egyébbel, mint a Te szavaiddal: ,yJó napokat, jó fényt a családnak.” Fényesedvén, világosodván legyen hát ma egy jó napunk mindannyiunknak. (Elhangzott Iszkázon, a Költő szülőháza udvarán, 2001. július 14-én.) 761
