Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tóth Wanda-Szemethy Imre: Vázlat (képregény)
zodni lehet... amikor, mint minden más vonzalomban, nem egymás mellett állottak, de kiegészülve: beteljesedés, végre egyszer közeledés ... Milyen simán és természetesen is ment akkor minden. Milyen könnyen is vette el; hiszen a saját énje volt olyan betegesen fontos előtte ... még szinte hűvösen feküdtek egymás mellett a megnyugtató tudatban, hogy még valaki lélegzik a szobában, aki hozzája tartozik ... a legtermészetesebb dolog a világon. De minden akkori tettének és akarásának miértje elhomályosodott már az egészen elmúlt dolgok üres távolában. Födetlen bőre megborzongott az ablakból jövő fuvallat alatt. Szinte rajtakapottan elmosolyodott és elkezdte kefélni a haját. Akkor még szépen hátrasimítva hordta ... az igaz, hogy még nem kellett este annyi mindenfélét az asztalra rakni ... jó volt arra az egy órára, de milyen csúnya ... És ha nem fog eljönni ... kényelemszeretetből nem teszi ki magát óhatatlan izgalmaknak. Különös ... most, hogy komolyan akar, nem sikerül. 748
