Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Gyurácz Ferenc: Adalékok és gondolatok a népiség (populizmus) ismeretéhez

terminológiában már foglalt volt, s kizárólag a magyar népi mozgalmat és ennek eszmevilágát, a magyar népi-nemzeti gondolkodást jelölte. A szó jelentés- változása, negatív tartalmakkal való feldúsulása a felületes szemlélőben óhatatlanul rávetült a magyar népiség egészére.

Ebben a helyzetben a magyar népiség védelmében megszólalóknak ^ét- frontos harcot” kellett vívniuk, hiszen nem árulhattak egy gyékényen a népinemzeti jelszavak mögött időnként valóban megbúvó hígvei ejőséggel és frazeológiai modortalansággal sem. Jómagam akkortájt három tanulmányt tettem közzé a témakörben. Az elsőben bemutattam a „populista” jelző karrieijét elindító amerikai farmermozgalmat, a másodikban jellemeztem a magyar- országi populizmus-vita főbb álláspontjait és mozgatórugóit, míg a harmadikban a fogalom külföldi értelmezéséről szóltam.

Ma, hét-nyolc évvel a vita lecsengése, a népiségellenes sajtóhadjárat lanyhulása után, amikor a „populista” jelző hazánkban leginkább egy népszerűségkereső politikai stílus megjelölésére szolgál, véleményem lényegében nem változott:

„Szabatos leírás, osztályozás, egymástól való világos elkülönítés; a dolgot magát nézni, minél kevesebb manipulációra alkalmas absztrakcióval; minél kevesebbszer írni le magát a »populizmus« szót is, hiszen a tárgyszerű leíráshoz nincs feltétlenül szükség rá; ugyanakkor tiszta, racionális fogalmakat használni, értekező szövegben elméleti nyelvet, szóképeket csak ritkán, a me- taforizmust az írói esszére hagyni. Ha így teszünk, a tisztulást segítjük elő, elválasztjuk a pelyvát a búzától, és nem hagyjuk, hogy korpa közé keveredjen az a magyar népiség, amely sohasem volt puszta »izmus«, puszta ideológia vagy stílus. Legmélyebb megjelenéseiben sokkal több volt és ma is több annál: egzisztenciális sugalmú szellem, amely értelmet, célt, erkölcsöt adhat a modern személyiség életének is. Ha nem is mindenekfólött való értelmet, célt és erkölcsöt.”

A népiség, ha valóban az, a parasztság világnézeti bölcsességének, ha úgy tetszik: konzervativizmusának örököse, s mint ilyen, pontosan tudja, hogy nincs társadalmi kategória, amely igényt tarthatna arra, hogy mindenekfólött való legyen: sem az egyén, sem a közösség; a nép sem, az osztály sem, de a nemzet, sőt az emberiség sem. S bizony még korunk szent tehenei, az ún. „emberi jogok” vagy akár a tudomány kategóriái sem. Aki ezeket isteníti, a világot új, immár valószínűleg kiheverhetetlen utópiák csapásaira készíti elő. A mögöttünk hagyott század koponyahegyekből, koncentrációs táborokból, nukleáris szemétdombokból összeálló szörnyű szillogizmusa - kizárásos alapon - eljuttathat bennünket régebbi korok tudományának nem fakuló tételéhez: soli Deo gloria - egyedül Istené a dicsőség.

V. A népiség időszerűsége

Tény, hogy a magyar népi mozgalom számos, a világ populista mozgalmaiban is fóllelhető ellentmondást hordozott magában. A politikai bal-jobb felosztást tagadta, de meghaladnia nem sikerült, gyakran hányódott az egyik, majd a másik véglet felé. Alapvető céljukat, a népi-nemzeti egységet néha maguk a

739