Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Gyurácz Ferenc: Adalékok és gondolatok a népiség (populizmus) ismeretéhez
II. Ősminták A modern népi (populista) ideológia és mozgalom két ősmintája a Föld két, egymástól távoli részén jött létre nagyjából egy időben, a XIX. század utolsó évtizedeiben: az egyik az Egyesült Allamok-beli populista farmermozgalom, a másik az orosz értelmiségi agrárpopulizmus, az ún. narodnyicsesztvo. Számos eltérő vonásuk mellett közös bennük, hogy a földművelő rétegek természetközeli világszemléletét és gazdasági érdekeit jelenítették meg, illetve képviselték, továbbá közös az, ami megítélésem szerint minden népi (populista) mozgalomban és jelenségben közös: a válaszkísérlet a liberális kapitalizmus kihívására. Az agrárrétegek és más kisegzisztenciák pauperizációjára, a pénzügyi rendszer földművelőket kisemmiző működésére, a növekvő vagyoni különbségekre, a kulturális önazonosságot ért támadásokra, a kultúra gazdagságát és közvetlenségét romboló hatásokra. Közös mindkét ősmintában, mint majdnem minden későbbi népi mozgalomban is, hogy elutasították mind a radikális szocializmus, mind a radikális konzervativizmus megoldási javaslatait. A népiség (populizmus) mint gondolatrendszer és mozgalom egyetemes vonása a liberális kapitalizmus korrekciójának vagy meghaladásának kísérlete. Az amerikai farmermozgalom a déli és a (vad)nyugati farmerek gazdasági problémáira, elsősorban az olcsó hitel hiányára és a monopóliumok nyomasztó uralmára kereste a megoldást előbb az érdekvédelem és a szövetkezetek, majd 1891-től a politikai pártszervezés útján. Működése során ügyelt a liberális demokrácia szabályainak megtartására, de ki akarta terjeszteni azokat, például a népi kezdeményezés és a népszavazás intézményének bevezetése vagy a néger egyenjogúság ügyének felkarolása révén. A populisták a hierarchikus gazdasági rendszer szakadékainak mélyüléséből, a keleti parti „pénzeszsákok” uralmának kiteljesedéséből arra következtettek, hogy kodifikált szabadságjogok ide vagy oda, a nyerskapitalista rendszer igazságtalanságai nagyok és tűrhetetlenek. Reformjavaslataik - amelyek például a pénzügyi rendszer gyökeres módosítását vagy a lépcsőzetes jövedelemadó bevezetését szorgalmazták - azt a felismerést tükrözték, hogy a demokrácia több a merő, doktriner szabadelvűségnél, mert a szűk kisebbség hierarchikus és monopolisztikus uralmának elfogadása az utóbbival összefér, de az előbbivel — ha komolyan gondoljuk — semmiképpen. De határozottan szembenálltak a magántulajdont fenyegető szocialisztikus-kommunisztikus elképzelésekkel is. Harmadikutas demokraták voltak tehát; céljaik és felfogásuk különbözött az ismert, nagy politikai irányzatokétól: a konzervativizmustól, a liberalizmustól és a szocializmustól egyaránt. Mindegyikből volt benne valami, de sajátos populista többlettel. Ez a többlet nem annyira tételes ideológiában jelent meg, mint inkább a gyökeres (,grass-roots”) népmozgalom minden érzelmi és racionális velejárójában és következményében. 734
