Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században

Áldomásivás

Általános magyar szokás volt szerződések, adásvételek, cserék után áldomást inni. Nálunk ez nem egyszerű iszogatás volt, hanem ősi jogszokáson alapuló törvényes cselekedet, mely a kötést megerősítően kiegészítette, s mint ilyen jogi következménnyel járt.

Mind az áld alapige, mind a belőle képzett áldomás főnév kétségbevon- hatatlanul finnugor eredetű szavunk. Első említésük már Anonymusnál is megtalálható. Verbőczi Tripartituma III. r. 34. címének harmadik paragrafusa pedig így hangzik: „De ha az tolvaj azt mondaná, hogy azt szabad és közönséges vásáron vagy másutt vásárolta és szavatost nem állíthat, sem pedig gazdáját nem adhatja, vagy bárki mást, a ki a vásárkor szokás szerint áldomást ivott, vagyis ahhoz szerencsét kívánt volna, elő nem állíthat, akasztófával bűnhődik.”

Ebből a pontból jól látszik, hogy ha utóbb a vételből esetleg per támadott, ebben az áldomás megáldója, szerencséltetője lett a köteles tanú. Az 1594-95. évek közt kelt oklevelek alapján, melyeket Hunfalvy Pál tett közzé a Nyelvtudományi Közlemények VI. évfolyamában (327-349. oldal), így kell elképzelnünk a hivatalos áldomásivás elvégzését: A cserét kötött felek meghívottjaikkal megjelentek a községi elöljáróság (főbíró, bírák és esküdtek) előtt „áldomást innia”, és előteijesztették kötésük mibenlétét. A vevő fél megadta áldomását, rendszerint annyi icce bort, ahány forintba ment az alku. Ezután az elöljáróság részvételével elfogyasztották az áldomást, mely közben a felek egyik arra felkért embere - kit egy 1573-as miskolci oklevél boráldó-nak nevez - felmutatta az ukronpohár-1, azaz a szerződötteket és a szerződést felköszön- tötte. Az elöljáróság ezután a végbement áldomásról áldomásital-levelet állított ki.

Az áldomás poharának, hegyaljai nevén az ukronpohárnak, a hegyaljai áldomásital-levelek szerint két iccényi (= 1 pint = 2x8 dl), azaz másfél liter bort kellett tartalmaznia. Ennyit kellett áldáskívánása után kihajtania az adásvétel, vagy csere szerencséltetőjének.

A mértéktelen italozás hatása és következményei

Ősrégi tapasztalat, hogy a borital úgy hat az emberre, mint az eső a szántóföldre. Idejében és módjával termékennyé teszi a földet, érleli és növeli terményeit, ellenben nagy mennyiségben és sokáig szakadva mindent lever és megrothaszt rajta. Kicsiben és mértékkel a borital is jótevőén hat az ember testére, kedélyére, míg mértéktelenül élvezve gyorsan jelentkező kárára válik. Meggyőző tanúk erre borszerető őseink, akik ugyancsak tapasztalták magukon italbéli mértéktelenségük közvetlen és távolabbi hatásait. Melyek voltak ezek? Kezdjük rögtön a jellembeli torzulásokkal, melyeket Pázmány Péter így foglal össze: „Míg részeg, addig gazdag, vitéz, tudós, bölcs, szép, mindennel béves: énekel, tapsol, táncol, sok napi fáradtságot egy órában elnyeli, senkit nem böcsül, akárkihez hasonlónak tartja magát. Feje szédeleg, szeme ket729