Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században
Ez abból következett, hogy a bor nagyon nehezen állt el egyik évről a másikra, megpimpósodott, mert a lefejtés, a palackozás, a parafadugó rendszeres használata még a XVII. században is ismeretlen. A paraszti sorban lévőkről a már idézett pálosrendi, Csúzy Zsigmond ad jellemzést: „Kapások, kik valamit hetet számra keresnek, vasárnap a hé-kőre föl öntik.” Katonák A korabeli katonaéletről köztudott, hogy szívesen hódolt a bor mértéktelen élvezetének. Megdöbbentően világít erre rá Dobay Zsigmond 1686-os naplója, amelyben Thököly híve a következőképp mutatja be, hogy mit is jelentett a szüreti időszak a katonák életében.: „okt. 14. Azon nap az egész hadakkal jártunk Beregszászba borokért... okt. 15. Megjöttünk Beregszászból a borokkal... okt. 20. Jártunk Beregszászba borokért... okt. 25. Kászonba is borokért az egész hadakkal jártunk... okt. 31. Ahadak Beregszászba jártak borokért... nov. 1. Érkeztek Beregszászbúl a hadak borokkal”. Hasonló részeket a fent említett Thököly Imre naplóiban is találhatunk. Nem csoda tehát, hogy Magyari István Az országokban való sok romlásnak okairól című művében így figyelmeztet: „Nem jó a táborbéli sok tobzódás, részegség, ételben és italban való mérték- telenség.” Majd elismeri: „Mi penig az táborban megkívánunk minden pom- paságot és részegséget. Sokszor úgy iszunk az jó borban, hogy másnap jól feljő még az nap is, s mi mégis mind hadnagyostól az fészekben aluszunk.” Ezek után már meg sem lepődünk azon a történeten, amelyet Gyulaffi Lestár jegyzett fel a magyar katonák boritalbeli telhetetlenségéről, s ennek gyors és katasztrofális bűnhődéséről. Elbeszéli ugyanis, hogy Erdélyben az egyik magyar sereg az ellenség közvetlen közelében oly mennyiségű bort prédáit össze táborába, hogy minden két-három hajdúra egy-egy hordó bor jutott. Nem csoda, hogy: „Az kik táborban voltának, ki ide és amoda dűlén- kezett a részegség miatt.” A szemfüles ellenség ezt persze gyorsan hírül vette, és még mielőtt kijózanodhattak volna, gyorsan rajtuk ütött, és tönkre verte őket. Élve elmenekült vezérük aztán ezt a bölcs tanulságot vonta le magának a tragikus esetből: „Az, ki a magyarnak hasznát akarnája venni, soha nem kellene bort adni innia.” Papok Azt nem állíthatjuk, hogy a mértéktelen borfogyasztás a XVI-XVII. században a magyarországi papság körében is ilyen elterjedt volt, néhány példát azonban erre is találhatunk forrásainkban. Bon Alajos, II. Lajos királyunk udvarában járt velencei követ például kiemeli, hogy Magyarországon még a főpapok sem hiányoztak, kik a bort mértéktelenül élvezték. Heltai Gáspár pedig egy falusi plébánosról a következőket meséli: „Nem volt egy is köztünk, kire hat vagy hét pohár bort nem köszent volna... házához is vün aztán bennünk, még a pinczébe is bévitt vala. Vala még egy hordó borocskája, talán vagy hetven csaphely benne!” 721
