Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században
RÁCZANDRÁS A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században Főurak A XVI-XVII. század Magyarországán általánosan elterjedt volt az a felfogás, hogy lerészegedni nem szégyen. Ennek jellemző példáját olvashatjuk a pálosrendi szerzetes és hitszónok, Csúzy Zsigmond prédikáció-gyűjteményében, aki azt állítja, hogy az akkori magyarok úgy tartották, még Krisztus urunk is gyakran volt részeg: ,Nagyon megposhadt a magyarokban ez a fertelmes kovász, úgy, hogy némellyek a részegséget nem hogy gyalázatnak, becstelenségnek, de még véteknek sem áléttyák... Magam hallottam, hogy a részegség nem vétek, még Krisztus urunk is vendégeskedvén, és Kánában (ahol a vízből is bort csinált) sokszor volt részeg.” Bon Alajos, Velence II. Lajos királyunk udvarában járt követe részletes beszámolót ad a királyi udvarban folyó dőzsölésről. Egy helyen pedig ezt írja: „Magyarországon lerészegedni nem szégyen.” Ez a jelentés említi meg az ország első zászlósuráról, Báthori István nádorról, hogy naponta részeg. Amint láthatjuk, a királyi udvar nem járt elöl jó példával, és nem volt ez máshogy az erdélyi fejedelmi udvarral sem. Az erdélyi fejedelmek közül talán Báthori Gábor hódolt leginkább az italozás szenvedélyének. Kemény János így emlékezik róla: Jgen virtusos ifiú fejedelem volt, de a rossz alkalmatosságok... elméjét megvesztegetvén részegeskedésre, tisztátalan életre vetemtették.” Kemény János magáról is azt vallja, hogy a „borital közt való mulatságot én is igen szerettem elein.” A részeges fejedelmek másik példája Apafi Mihály, akiről így ír Apor Péter, Metamorphosis Transylvaniae című művében: „Ha innya kezdett a fejedelem, gyakran ivott penig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, míg kidőlt az asztaltól, maga penig egy veder bort megivutt, még sem részegedett soha el, csak levette fejéből az bársony kozáksüveget, s mintha megfáradott volna, úgy gőzölgött ki az feje tetejin az bor ereje, s azután még többet ivutt. Egyszer Fogarasban az udvar német gyalogjait az fogarasi vár piaczán rendre állították, s valamikor új pohárt köszöntenek, mindenkor lőttek, azoknak két hordó bort parancsolt, hogy kihúzzanak az pinczéből, addig ittak, míg egymásra dőltek az vár piaczán.” Aport szerint Apafi felesége sem vetette meg a boritalt: „Mikor innya kellett az fejedelemnek és fejedelem718
