Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Hatiasvili Nodar: Önérzet; A sólyom (novellák)

én rokonaim - gondolta —, nem ezek, akik csak saját magukra és a saját gyomrukra gondolnak«. Sokáig átkozta még a többi sólymot, s magasztalta Georgijt és Zarbazánt, ám mégsem igyekezett vissza hozzájuk. Bosszantani kezdték a csengettyűk, megpróbált megszabadulni tőlük a levegőben, az ágakon, de sehogy sem sikerült neki. Csak késő este repült haza. A szokott helyen eleség és víz várta, de hozzájuk sem nyúlt. Éjszaka Georgij odament hozzá. Bár a sólyomnak jólesett, hogy öröm csillog Georgij szemében, mégis úgy tett, mintha aludna. Georgij látta, hogy a sólyom hozzá sem nyúlt az ételhez, kicsit álldogált mellette, aztán nagyot sóhajtott, kiment a verandára, s rágyújtott. A sólyom érezte, mennyire kínlódik Georgij, de továbbra is úgy tett, mintha aludna.

Reggel Georgij levette róla a csengettyűket, és szabadon eresztette. A sólyom boldogan felröppent, de nem repült el, hanem leszállt a ház mellett álló magas fára. Egész nap ott ült, s figyelte Georgijt és Zarbazánt. Ok is gyakran nézegettek feléje, de a sólyom elkerülte a pillantásukat. Csak most vette észre, hogy Georgij milyen gyakran mondogatja azt, hogy »jó«. Most először gondolkodott el ezen a szón: »Mi az, hogy jó? Az, ami mindenkinek jó? De hát ilyen nincs is! Van akinek jó valami, és van akinek rossz. A csont jó Zarbazánnak, de nekem nem, viszont a hús mindkettőnknek jó. Tehát a hús jó? És sok-sok hús jó-e egyszerre? Nem... Akevés hús nem jó, a több az már jobb, a sok pedig nagyon jó. Viszont a még több hús az már egyáltalán nem olyan jó, a nagyon sok hús pedig egyenesen rossz. Hát így van ez... Milyen furcsa, egy és ugyanaz a dolog egyszerre lehet jó is és rossz is. Minden a mennyiségtől függ. Az eső, a szél, a meleg, a nap, az élelem is állandó körforgásban van a jó és a rossz között. S mi az, ami nem? Van-e olyan dolog a világon, ami annál jobb, minél több van belőle? Tárgy talán nincs ilyen... de mit is mondott Georgij? ... Annál jobb, minél több a jóság és a jó ember. Különben is, Georgijnál senki sem jobb a világon. Vele minden nyugodtabb, biztonságosabb, rá lehet számítani. O nem olyan, mint ez az éhes sólyomcsürhe, meghallgat, megért, megbocsátja, ha hibázok. Nem rohan le úgy mint ők, hanem igyekszik segíteni, persze csak akkor, ha tud, de megpróbálni mindenképpen megpróbálja. Mindig, mindenkin segít, ellentétben ezekkel...«

Hatalmas szárnyaival csapkodva elrepült hozzájuk. Akkora zajt csapott, hogy felébresztette Georgijt és Zarbazánt, akik ebéd után a fa alatt szunyókáltak. Sokáig követték tekintetükkel, s Georgij csak akkor szólalt meg, mikor a sólyom eltűnt a látóhatárról: „Isten segítse meg”. Zarbazán farkával felkavarta a port, majd fejét Georgij kinyújtott lábára fektetve felsóhajtott.

Ungor Barbara fordításai

693