Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Hatiasvili Nodar: Önérzet; A sólyom (novellák)

- Elnézést, mit mondott? — értetlenkedett az eladó.- Papírt. - ismételte meg lassan Marcsika. Elvörösödött, s már átkozta magát.- Papírt? - az eladó fénylő arca megnyúlt, s most már valóban ostobának látszott. - Miféle papírt?- Ezt, itt. — mutatott Marcsika a nagy csomagolópapírokra.- Mennyit?- Amennyit nem sajnál.

Az eladó még nem ocsúdott fel teljesen megdöbbenéséből, esetlenül felmarkolt néhány lapot, és átnyújtotta Marcsikának. Marcsika megköszönte, óvatosan átvette, s a gyűrött papírlapokkal kiment az üzletből. Hazaérve legelőször is letette a papírokat az ágyra, bedugta a vasalót, s csak ezután vetette le kabátját és akasztotta fel a fogasra. Nagy gonddal előkészítette az ebédlőasztalt a vasaláshoz, majd miután meggyőződött róla, hogy minden rendben, nedves ujjával ellenőrizte a vasalót. Még nem tartotta kellően melegnek, ezért végre leült a székre. A hideg szobában a vasaló csak lassan melegedett. Marcsikának azonban nem volt elég türelme kivárni, míg teljesen felforrósodik, így hozzálátott a papírlapok vasalásához. Alaposan kisimított minden egyes lapot, s amikor már megfelelőnek tartotta felületüket, keretekre feszítette őket. Gondosan, óvatosan bánt a papírral. Csak a keretezés befejezése után pihent egy keveset. Ezután hozzákezdett a legfelelősségteljesebb munkához, a kifeszített papírlapok alapozásához. Még mielőtt végzett volna az elsővel, megérkezett Janó az iskolából. Az anyját a szokott helyen találta, megcsókolta, s letett a székre egy zsemlét, amit az iskolából hozott neki. Hálája jeléül Marcsika végigsimított a fiú hátán, aztán újra munkájához fordult. Esteledett, mikor Marcsika befejezte az utolsó lapot is. A falnak támasztotta, s megkönnyebbülten felsóhajtott. Meglátta a zsemlét a széken, letört belőle egy darabkát, s élvezettel majszolni kezdte. Janó az ágyán ült plédjébe burkolózva és Szabó Lőrinc „Nyár” című versét tanulta.

Egész éjjel ömlött az eső. Hajnal felé Marcsika robajra ébredt. Leszakadt a konyha mennyezete. Mikor felfogta, mi is történt, egy szempillantás alatt a konyhában termett. A négy előkészített papírból három tönkrement. Az egyetlen épségben maradt lapot felkapta, bevitte a szobába, s az ágyra fektette. Visszament a konyhába, leguggolt, s hozzákezdett a bemocskolódott lapok letisztogatásához. A plafonról szennyes víz csörgött, egy csöpp az arcára esett, s fekete könnyként gördült le rajta. Miután végzett, visszament a szobába. Fogta a rámát, letette az ágya mellé, leült az ágyra, de képtelen volt már aludni. Egy darabig ücsörgött, s azon töprengett, hogy az öt tervbe vett kép közül melyiket rajzolja meg. Akárcsak az édesanyja, aki nehezen tudta kiválasztani gyermekei közül a legjobbat, ő sem volt képes eldönteni, melyik elképzelését valósítsa meg egyetlen megmaradt papírlapján. A maga nemében mindegyik drága és kedves volt számára. Kézbe vette a rámát. Nézte-nézte, s abban reménykedett, hogy az alapozással előkészített papír segít majd a döntésben, de szennyvízcsöppeken kívül semmit sem látott a lapon. Marcsika a papírt alig érintve nekilátott a felület megtisztításához, először az ujjaival, majd egy zsebkendővel. Ez elvonta a figyelmét a döntéshozatalról, s noha ezért haragudott magára, a tisztogatást nem hagyta abba. Csak az óra kondulása ragadta ki ebből az állapotból, felállt, kiment a konyhába, s feltette a teáskan687