Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Pusztay János: A feketefejűek háza

A lengyel-litván határon gyorsan átkeltünk. Hatalmas - nyilván a nagy nemzetközi kamionforgalomra felkészült - határállomás. Az ellenőrzés elkülönítve folyik. A lengyelek gond nélkül kiengednek. A litvánoknál megismétlődik a két évvel ezelőtti jelenetsor, amit azóta sem értek. Az első bódénál kapunk egy kb. 5x3 cm-es sajtcédulát, erre felírják a kocsi rendszámát, típusát és az utasok számát. (Két évvel ezelőtt még az autó színét is.) Mintegy száz méterrel odébb útlevélvizsgálat, a kocsi papírjainak és a biztosítási (zöld) kártyának az ellenőrzése. (A litvánok miatt külön biztosítási igazolást kellett kérni, mivel ők nincsenek bent a zöldkártyás biztosítási rendszerben.) Ezt követően vámellenőrzés, ötven méterrel odébb. A gépkocsiról kiállított sajtcédulát mindenhol gondosan lepecsételik, igazolva, hogy az autó még megvan, rendszáma nem változott, a benne lévő utasok nem szaporodtak, de nem is fogyatkoztak meg. Végül újabb száz méter után elkérik a belépéskor kapott sajtcédulát. Ezzel megnyílt az út Litvániába. A határátkelőt - tán nem véletlenül - Kálváriának hívják. Lehet, hogy a Golgota jobb név volna?! Óráinkat egy órával előbbre állítjuk, elértük a kelet-európai időzónát.

Litvániában mintegy 300 km-t kellett megtennünk - immár a Via Bal- tica-n, ami egészen Tallinnig folvisz. Már két évvel ezelőtt is meglepett, milyen jó minőségűek a litván utak. A sebességkorlátozás a miénknél nagyvonalúbb, lakott településen 60, országúton 90, autópályán 130 km/óra. Viszonylag hosszú szakaszon lehet menni autópályán. Az út a régi főváros, Kaunas mellett vezet, jól látszanak az óváros régi tornyai. Sajnos, ez alkalommal nem volt időnk arra, hogy közelebbről is megnézzük a várost. Pedig — akárcsak a mostani fővárost, Vilniuszt is - érdemes megtekinteni, nem utolsósorban a magyar történelmi kapcsolatok miatt. (Báthory magyar-lengyel közös királysága idején Livónia egy része, illetve a mai Litvánia is a lengyel birodalomhoz tartozott. Báthory alapította pl. a vilniuszi egyetemet 1579-ben. Csak összevetésül: az első, alapítása óta folyamatosan működő magyar egyetemet Pázmány Péter alapította Nagyszombatban 1635-ben.)

A litván-lett határ is teljesen átalakult az elmúlt két esztendő alatt. Átépítették a határra vezető utat, újak az épületek is. A litván és a lett határőrök egy épületben, a két szomszédos ablaknál dolgoznak. Műszaki felszereltségük - legalábbis úgy látszott - nagymértékben eltér egymástól. A litvánok a nyilvántartást kézzel írt füzetben vezetik, a lettek számítógéppel. Az idegennel mindenütt oroszul beszélnek. A lett határőr azonban magyarul mondja: jogosítvány”. Kiderül, ezt az egy szót tanulta meg - úgy látszik, elég nagy lehet a magyar forgalom. (Mi ugyan magyar kocsival nem találkoztunk, de több barátomnak vannak szoros észtországi kapcsolatai; ők mindig ezt az útvonalat választják, és nyilván van kamionforgalom is.) Hogy teljesebb legyen a nyelvtudása, leírtam neki a ,forgalmi engedély” kifejezést is, egy kicsit gyakoroltuk a kiejtést, jót derültünk, s ezzel megnyílt az út Lettországba.

A már bevált módon Bauska város határában ebédeltünk egy kis vendéglőben. Innen már nem volt messze első úticélunk, Riga. Hetekkel korábban tett ígéretemet teljesítve pontban öt órakor álltunk meg a rigai belváros egyik, a lett népi eposz hőséről, Lacplesisvői elnevezett utcájának egyik háza előtt, ahol már étellel-itallal vártak bennünket. Főként az utóbbi esett jól, hiszen 30 fokos hőségben utaztunk mindkét napon. (Rigába természetesen nemcsak autóval lehet eljutni, hanem Budapestről közvetlen repülőjárattal is.)

677