Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Kelecsényi László: Inter arma

magyar regényben címmel megjelent kötetükbe változtatás nélkül átemelt, csak az első Postakocsi-regényre és három-négy Szlndbád-novellára támaszkodva költ elméletet a művek valósága köré. A teória, mint általában mindig, fölébe kerekedik a tényeknek. Egy koncepció igazolása a tét. Szindbád és Al- vinczi egy patriarchális apa-képmást igyekeznek eszerint lerombolni, s ennek érdekében még a lelki szadizmustól sem riadnak vissza, legalábbis hideg- szívűek. Figyelemre és meggondolásra méltó elképzelés volna ez, ha kiötlőik nem igyekeznének mindegyik tárgyalt műre ráerőltetni. Mindenesetre kimarad a lehetőség, hogy Krúdy erotikáját modern irodalomelméleti eszközökkel világítsák át.

Mintha azóta is, mindig is valamiféle nem politikai vagy történelmi indítóokú háború zajlana. Mintha irodalmi elvek és módszerek zászlóvivői csatáznának folyton-folyvást egymással, és a mindent betöltő harci zajongásba örökre elveszne egy-egy efféle mondat bűvös ereje. „Úgy bújtak össze az ujjak és az ízek, mint a szeretők, akik már egyszer, évek előtt szerették egymást, és azóta is mindig visszagondolnak, ha szerelmi vágy hevíti őket. Úgy csókolták meg egymást a tenyér vonalai, mint szerelmesek, akik messze földről jönnek, sok viszontagságon átalmennek, sok éjszakán át hullatják könnyeiket, amíg végre találkozhatnak.” (Pest gerlicéje)

A múzsák nem hallgatnak, Eroszé semmiképp sem.

675