Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Bogdán László: A gyanú
nagymama hajdani udvarának meghatározó alkotóelemei; elszáll a kútkáva, a körtefa, a háztető', a ragyogásba beleolvad a kert is, eltűnik a kisfiú (aki volt!) a nagyanyja is szétfoszlik, csak a hűvös fokhagymakoszorúk lebegnek a feje fölött a levegőben, elporladt az ikon is, a megfeszített szomorú tekintete is eltűnik; meg akarja kérdezni a még mindég eszelősen röhögő Gelut, hogy honnan a fenéből került ide? mit keres itt? mit akar tőle? miért nem hagyja békén a sikoltozó Maját, akit közben leteper a földre s már a bugyiját is sikerült lehúznia, de nem bír megszólalni, hajdani egyenruhás tiszttársa most emelkedik fel, elfordul a földön fetrengő Majától, karonragadja őt, sietősen indulnak el, egy falusi utcán lépegetnek, mögöttük, őket követve, a kátyúkat, gübbenőket, tankcsapdákra emlékeztető mély gödröket kerülgetve - amelyekben makacsul és alamuszin ül meg a sárgás, békanyálat libegte tő esővíz - ott imbolyog a fekete kocsi s ahogy egymást támogatva haladnak az utcán fölfelé, mindenütt megrezzennek az ablakon a függönyök, riadt földarcú, megalázott tekintetű emberek fordulnak be a kapukon, csikorogva csukódnak be az ajtók, a csendben, a motor dohogó, erőlködő zúgása sem tudja elnyomni a zárban megforduló kulcsok jellegzetes, fémesen koccanó zajait. „A marhák, azt hiszik hogy elbújhatnak előlünk!” - válik komorrá Gelu, átmenet nélkül hagyva abba hosszan kitartott röhögésáriáját, s ő, társa mögött lépegetve is kíváncsian ide- oda fordulva hirtelen világosan tudja most mi következik! Igen, a gazda az udvaron áll, hatalmas termetű, mokány fekete férfi, vicsorogva nézi őket, mint az őt ébren és álmában állandóan kísértő Drakula, kezében a fejsze. „Aki ide belép, annak széthasítom a fejét” - üvölti, Gelu ismét idétlenül hahotázni kezd és gyors, követhetetlen mozdulattal rántva elő revolverét, célzás nélkül lő, a dörrenés újra fölrepíti őt, vízzel borított, zsombékos mező fölött száll, tehetetlenül, elveszetten és meghallja megint a főnővér kellemetlen, sipító hangját, amely mindent összevetve méltatlan egy zenebaráthoz. ,Mikor és ki talált rá a gyilkos nőre?” Miért? Hát nő volt a gyilkos?” „Evelin kisasszonyra, szamarak! Attól, hogy őt meggyilkolták, még ő is gyilkos marad.” Rajnaiban Vaszi bá, az éjszakai portás.” Mit keresett az éjszakai portás a parkban?” „A dolgát végezni ment ki, így magyarázta és akkor vette észre a földön fekvő Evelin kisasszonyt.” .Pontosan hol?” „A diófa alatt.” Pel volt öltözve?” „Nem. Csak a hálóingére vette fel a bordó köpenyét.” „De miért ment ki? Mit kereshetett hajnalban a parkban?” „Én aztot nem tudom, de így volt. Aztán Vaszi bá megtalálta és...” Mit csinált?” „Kiabálni kezdett szegény, mint akit kényszergetnek, hogy segítség, segítség. Nagyon megijedt szegény Vaszi bácsi.” „Az igazgató elvtársnő már itt volt? „Nem. Még nem, csak ő hallotta meg a segélykiáltásokat és azonnal felriadva, kissé kábán rohant ki a parkba s akkor látta meg a kezét tördelő, sápítozó Vaszi bát s mellette a földön fekvő kisasszonyt, akiről pillanatnyi el655
