Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tatár Sándor: Oratórium, profán (vers)
De lehet, hogy már rég nem pepecselsz semmilyen mintázattal... Aminél alkalmasint - és ebben igazad is lehet - még a kávézaccból-jóslás is komolyabb. Tükör előtt tornáztatod az arcod: kicsit ránc-szemle ez, másrészt pedig, hogy egészen majd el ne haljon a mosolypáncél alatt. S ha már valami transzcendencia: a horoszkópodon több múlik bizonyost, mint hogy holmi időreszelék-cirókálás (már ha még volna mit) kiad-e valamit. 0 Götter Griechenlands! 0, Zarathusztra-barlang! Ó, repedezett lakk az elme kifutópályáján: a kopár szemináriumi terem asztalán. Ó, struccfejek homokban, perverz szellemorgiák, mint egy véghetlen csellengés & nassolás egy aszfalttenger közepén magasló édenkert-OgügiénL. Törlésjel alá minden O-val! gügié. Ennyi. A nyápic mélakóros szenveleg csak. Közben pedig/Holott/Noha: blank verse-ben villanyszámla. F-dúrban metróbérlet. Haiku-bérszalag. 641
