Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Brém-Nagy Ferenc: Mire megérkezünk
BRÉM-NAGY FERENC Mire megérkezünk* Nyakig merülsz a forró vízbe. Körbevesz, könnyűvé tesz, elrejt, simogat. Óvó burok, magába forduló test, menedék, otthon, anyaméh. Ellazulsz. Tagjaidban finom remegések ébrednek, végigfutnak bennük, s mintha a víz vonzaná magához, majd nyelné el őket, elenyésznek, átadván helyüket az újonnan kelőknek. Lassan mintha te magad is feloldódnál benne, egylényegűvé válnál vele. Felszívódás, fordított evolúció, testetlenedés. Nem gondolsz semmire. Bámulod az összeeső, elenyésző habot, időnként letörlőd arcodról, hajadról verejtéked és a felszálló és lecsapódó gőz lecsurgó keverékét. Elszenderedsz. Erőteljes kopogtatásra riadsz. Beletelik néhány pillanat, mire eszmélsz és összeáll benned, hol is vagy tulajdonképpen. Borzongatóan hűvös vízben ülsz. Elaludtál. Fogalmad sincs, mennyi idő telhetett el közben. Még mielőtt bármit mondhatnál, újabb türelmetlen kopogások hallatszanak az ajtón. Vendéglátód áll odakint, kérdezi, nincs-e valami bajod. Megmozdul a kilincs, próbálja lenyomni. Szorongva figyeled, mi történik. Erősen tartja a szék, nem sikerül neki. Fellélegzel. Kiszólsz a férfinek, azt mondod, minden rendben, semmi bajod, csak kicsit elméláztál. Közben nyugtázod magadban, lám, óvintézkedésed nem volt hiábavaló. Vendéglátód megnyugszik válaszodtól, legalábbis erre utal, hogy abbahagyja a kopogást és döntő léptekkel elmegy az ajtótól. Lehet persze, hogy pusztán arról van szó, belátta, nem tud bejutni a fürdőszobába és egy másik alkalomra vár. Kilépsz a kádból, megtörölközöl, dezodort fújsz a hónod alá, a mellkasodra és felveszed a méregzöld frottírköntöst. Alig kötöd meg derekadon az övét, máris meggondolod magadat. Ha menekülnöd kell, fut át rajtad, ruha nélkül szinte lehetetlen. Lehet, ez is része a férfi tervének, hasonlóan a fürdőszobához. Leveszed a köntöst, visszadobod a székre és a saját cuccaidat húzod magadra. Meleged van, izzadsz, ám úgy döntesz, ennek ellenére jobb, ha pulóveredet is magadon hagyod. Az ajtóhoz lépsz. Hallgatódzol, nincs-e a férfi a folyosón. Csak amikor hosszú várakozás után sem fedezel fel semmi mozgást odakint, veszed el a széket az ajtótól, nyomod le a kilincset és lépsz ki a fürdőszobából. Szűrt. gyenge fény világítja meg a folyosó kanyarulatát néhány lépéssel előtted. Óvatosan lépkedsz, de így sem sikerül elkerülnöd, hogy zajt csapj. A parkett, ha nem is hangosan, de minden alkalommal megnyikordul a lábad alatt. Elfordulsz a folyosón. Látod a konyha ajtaját. A kitóduló fény körberajzolja a szemközti falon lévő, kabátokkal telezsúfolt fogast, mely mint egy nyakánál kerekded gnóm állat * Részlet a szerzőnek a Fekete Zongora Kiadónál áprilisban megjelenő Abissus című regényéből. 636
