Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Vass Tibor: Részemről a kiegészítések

séget sugall, ám a kitartó befogadói munkára fogékony olvasó előbb-utóbb rálel arra a szimpatikus bonyolultságra, amely a lelkét s lelkierejét jelentheti e műnek. Fölvetó'dhet persze a kérdés, hogy ki mindenki hajlandó e szöveggel azok után is együtt gomolyogni, hogy megtudván a kaotikus jelenségek működésének szabályait, maga is bármikor létrehozhat egy hasonlót. Ráébredve az Egész gondosan szervezett káoszának geometriájára, többé soha nem emeljük le a könyvespolcról? No de ne gyújtsunk több tüzet, mióta tudjuk, hogy a lobogást, mint az egyik legszebb fraktáljelenséget, néhány másodpercre eló're nem tudjuk megjósolni, de kis idő múltán, megtapasztalván legjellemzőbb alakzatait, előre tudjuk milyen képet vág, ha megpiszkáljuk a parazsát? Már mindörökké unalmas lesz ülni a kandalló előtt? Ne bámuljuk hosszan a felhők alakját, mert az a lánghoz hasonlóan bizonyos határértékek között maradó jellegzetességeket mutatván kiismerhető lesz? Banális lesz egy hanyatt- fekvés a réten?

Sokszor előforduló kedvenc szavai, egyoldalú (mondhatni: szűk) téma- választása ellenére (beleremeg az ember szeme pl. a kő .következetesen” gyakori előfordulásába) jól olvasható a könyv. Sejthető, hogy a szerző nem fogja (tudni) folyóiratokban rendszeres szerzővé tenni magát - érezhetően jó ideig nem lesz járatos kötetnél-könyvnél kisebb halmazok képzésében. Ez azért izgalmas, továbbgondolandó kérdés, mert számos olyan költőt ismerek, akiket a büfékocsis pepecselések közepette folyóiratokban szívesen olvasok, köteteik azonban nem maradandó élmények.

Az Egész biztos - legalábbis egy darabig.

(Kortárs Kiadó, Budapest, 2000)

584