Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Pápay György: Propedeutika gordiuszi csomókhoz
PÁPAY GYÖRGY Propedeutika gordiuszi csomókhoz J. R. SEARLE: ELME, NYELV ÉS TÁRSADALOM. A VALÓ VILÁG FILOZÓFIÁJA A bölcselet történetét tanulmányozva számtalan gordiuszi csomóra bukkanhat az ember. Ezek egy részét (ha ó'szinték akarunk lenni, csupán csekély részét) már sikeresen kibogozták a derék filozófusok, többségük azonban ma is heves fejtörésre, s a még üresen álló könyvespolcok megtöltésére ösztönzi a vállalkozó szelleműeket. Ha a megoldásra (avagy stílszerűen: kioldásra) váró problémák közül azokat kellene kiválasztanunk, melyek mit sem veszítettek aktualitásukból az elmúlt évtizedek során, az elme, a nyelv és a társadalmi valóság rejtélye igen jó eséllyel indulhatna a dobogós helyezésekért. A magyar olvasóközönség számára sem ismeretlen amerikai nyelv- és elmefilozófus, John Searle éppen e nyugtalanító talányok tisztázására tesz kísérletet újonnan megjelent könyvében. A három kérdéskör összekapcsolása nem véletlen: a szerzó' szerint csupán a tudat adekvát elmélete teszi lehetővé a nyelv és a társadalom működésének megértését. Searle emellett propedeutikának, filozófiai bevezetésnek szánja művét; nem árt azonban, ha az olvasó felvértezi magát némi filozófiai háttérismerettel, mielőtt nekiveselkedne az Elme, nyelv és társadalom tanulmányozásának. A könyvet olvasva ugyanis résen kell lennünk: Searle a gordiuszi csomók megoldásának klasszikus módját választja, s az aprólékos szöszmötölés helyett hajlamos egyetlen határozott nyisszantás- sal megszüntetni az előtte tornyosuló akadályokat. A módszer kétségkívül látványos, de vajon valódi eredményekhez jutunk-e általa? Erre a kérdésre keresem a választ az alábbiakban. Első csomó: ismeretelméleti tájkép realista „Háttérrel” A mű alcíme a „való világ filozófiáját” ígéri olvasóinak, s ezzel már előre jelzi, hogy gondolatmenete realista ismeretelméleti álláspontot feltételez. Searle azonban nem elégszik meg azzal, hogy a realista szemléletmódot előfeltevésként vagy axiómaként kezelje, ezért könyvének első részében arra tesz kísérletet, hogy megalapozza későbbi vizsgálódásának kereteit, vagyis a külső realizmust (létezik megismerésünktől független külvilág) és az igazság korres- pondencia-elméletét (kijelentéseink akkor igazak, ha megfelelnek a világban fellelhető tényállásoknak). Igencsak nyílt polémiával van tehát dolgunk, 572
