Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Simon Róbert: Világirodalom - nemzeti irodalom - irodalom
SIMON RÓBERT Világirodalom - nemzeti irodalom — irodalom MEGJEGYZÉSEK A KULTÚRÁK ÉRINTKEZÉSÉHEZ Carissimae uxori studii correctrici vitae rectrici Valamikor, lassan az ősidők homályába vesző hetvenes években a szíriai al- Macrifa című folyóirat sorozatot indított az arab költészet világjáró útjáról, s az arab nemzeti tudat izmosítása végett természetesen azt szerették volna olvasni az egyes cikkekben, hogy az általuk bálványozott klasszikus arab költészet az egyes európai országok irodalmában is polgárjogot nyert, s hasonló tiszteletnek és olvasottságnak örvend, mint náluk. Engem kértek föl a magyarországi fogadtatás bemutatására, amit én meg is tettem - mégpedig az általam előre tudott kudarccal. Noha — egyebek között arabista és a klasszikus arab irodalom szerelmese vagyok — az őszinte és objektivitásra törekvő elemzés azt mutatta ki, hogy a klasszikus arab irodalom általában, ám különösképpen a költészet nem vált, nem válhatott az élő világirodalom szerves részévé, s a néhány magyar kísérlet (ilyen volt pl. a XIX. században a fiatalon, 38 éves korában meghalt kiemelkedő képességű Repiczky János - 1817-1855 - Keleti órák 1848 című gyűjteményének néhány mutatványa; vagy az igen szorgalmas, de rendkívül középszerű Kámory Sámuel - 1830-1903 — esztétikailag alig értékelhető fordítási zsengéi, így az Arab gyémántok 1874, Arab gyöngyök 1874; vagy Germánus Gyula sikerületlen vállalkozása, az Arab költők a pogánykortól napjainkig 1961) sajátos kuriózum maradt. E nekifutások még azt a fáradságot sem vették, hogy az eredeti formát visszaadva, fölhívták volna a figyelmet a megismerésre méltó „másságra”, amit Csokonai annak idején szépen és visszavonhatatlanul jellemzett: „mindazonáltal nem tagadhatni, hogy megvan az ázsiai poétáknak az ő, mégpedig a természeti dolgoktól vett tulajdonságaik és a szépségeknek saját színei, a melyeknek dicséretéhez az európai poézis éppen nem közelít.” Talán mondanom sem kell, a negatív tanulságokkal járó írásom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s nem is jelent meg. Az arab folyóirat desiderium pium-a, s a vele kapcsolatos tanulságok mindazonáltal igen érdekes és fontos kérdéseket vetnek fel, amelyek talán még mai - a klasszikus irodalmak iránt különösen közömbössé vált - posztmodern korunkban sem érdektelenek (legalábbis az Atlantiszként elmerült 561
