Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Gyürki Katalin: A bűn és megítélése Dosztojevszkij művészetében

lehetősége. Láttuk, A játékosban a játék és az élet azonossága miatt a bűn és a játék is egy szintre került. Ez az azonosság a Bűn és bűnhödésben szűnik meg: a játékot az egyéni felelősség miatt felváltja a bűn. Az Ördögök ben viszont az elv és a gyakorlat közötti kapcsolat és az egyéni felelősség hiányában Sztavrogin ismét játékként kezeli a bűnt. A játékos és az Ördögök itt abban is megegyezik, hogy a bűnt, vagyis a játékot korlátolt értelmi szintű emberek ellen követik el: Alekszej a Dosztojevszkij koncepciójában mindig butának ábrázolt németek ellen, Sztavrogin pedig a félkegyelmű Maija Tyimofejevna ellen. A játékosban az ostoba gúnyolódási históriának nincs halálos áldozata, és nincs — legalábbis Sztavrogin szempontjából, egyéni felelősségének hiányában - az Ördögök ben sem. De mivel ugyanúgy, ahogyan A játékosban, az Ördögök ben is a játék és a bűn csak egy szereplő szempontjából fonódhat össze, a többi szereplőben nem, így az elv gyakorlati megvalósítója, Fegyka is komolyan gondolja a bűnt, és a gyilkosság meg is történik. S ettől a ponttól kezdve is különbözik A játékos és az Ördögök. Hiszen az Ördögödben mivel van tényleges áldozat Marja személyében, már megemlíteni sem lehet a pozitivista-humanitárius elméletet mentségként úgy, mint Alekszej esetében. De még a hagyományos bíráskodást sem. Az a silány bűnsorozat ugyanis, amely Sztavrogin nevéhez fűződik, semmilyen boldogságot nem jelenthet a társadalom tagjai számára, s emiatt Dosztojevszkij művészi koncepciójában egyetlen — Tyihon által megérzett — megoldása lehet, az orosz talajtól való elszakadás, vagyis az öngyilkosság.

Ebből következik, hogy a társadalom tagjainak érdekét szolgáló bűnt Dosztojevszkij a Bűn és bűnliődés után már nem tudta ábrázolni. Ez azonban nem véletlen, hiszen az orosz talajtól való elszakadások, öngyilkosságok, gyilkosságok sorával ennek az elszakadásnak egy másik összetevőjére is utalt, ami ismét a gyökértelenségből, a talajtalanságból következik: mégpedig a társadalom nyugati kultúra iránti egyre erősebb vonzalmára. Hiszen a szerző azt a durkheimi tételt is érezte, hogy amikor a társadalom számára hasznosnak ítélt ,bűnözés érezhetően a megszokott szint alá csökken, akkor nem örvendeznünk kellene. Ilyenkor ugyanis bizonyosak lehetünk abban, hogy ez valamilyen társadalmi zavargás hírnöke és tartozéka”,21 jelen esetben az orosz értékek feladásának és a nyugatos-szlavofil vita kiéleződésének mutatója is egyben.

JEGYZETEK

1 Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások, Magyar Helikon, Budapest, 1972., 64.

2 Uo.: 61.

3 Uo.: 82.

4 Nyikolaj Bergyajev: Dosztojevszkij világszemlélete, Európa Kiadó, Budapest, 1993., 113U4.

5 Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények, Magyar Helikon, Bp., 1973., II. kötet, 349.

6 Dosztojevszkij: Bűn és bűnhödés, Európa Kiadó, Budapest, é. n., 6.

7 Uo: 80.

8 Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények, 349.

9 Dosztojevszkij: Bűn és bűnhödés, 409.

10 Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények, 348.

11 Lev Sesztov: Dosztojevszkij és Nietzsche, Európa Kiadó, Bp., 1991., 147.

12 Dosztojevszkij: Bűn és bűnhödés, 637.

544