Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Gyürki Katalin: A bűn és megítélése Dosztojevszkij művészetében
tegek! - gondolta különös mosollyal. - Hm... így van az... kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk... Igen, ez alapigazság... Érdekes, hogy mitől fél legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól. Különben... nagyon is sokat okoskodom. Bár... talán nem is így van, azért okoskodom, mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban, és elmélkedem... sok semmiről. Minek is megyek ma oda. Hát meg tudom én tenni... azt? Eh, dehogyis! Képzeletemet mulattatom vele. Játszom. Ez az: játék!”6 Azonban a bűn ebben a regényben Raszkolnyikov felfogásában csak addig azonosítható a játékkal, amíg csupán csábító merész gondolatként van jelen. A gondolat megvalósításának pillanatában a köztük lévő azonosság megszűnik: a játékot felváltja a bűn. És a tett súlyosságára az is utal, hogy nem csupán a játékot válthatja fel a bűn, hanem a bűnt is a játék: hiszen a bűn túl nagy felelősség, a játékban azonban ezt a lelkiismereti problémát ki lehet iktatni. És a kocsmai beszélgetés résztvevői emiatt fordulnak inkább a játékhoz, feladva a bűnt. (Mégpedig nem másféle játékhoz, mint a szerencsejátékhoz, aminek jelenléte a Bűn és bűnhődé sben ismét A játékos sál való kapcsolatra utal.): Te csak beszélsz, szónokolsz, de azt mondd meg: megölnéd te magad azt a vénasszonyt, igen vagy nem?- Én! Dehogyis! Nem énrólam van most szó, csak az igazságot akartam...- Márpedig, szerintem, ha te nem szánod rá magad, akkor nem is igazság. No, gyere, játsszunk még egy partit!”7 A játék és a bűn azonosságának megszűnéséből pedig az is következik, hogy a bűn megítélése sem lehet többé játékos, ironikus. Emiatt a Bűn és bűn- hődés már teljes mértékben elutasítja, figyelembe sem veszi Raszkolnyikov esetén a pozitivista-humanitárius elvet, illetve a főhős beteges lelkiállapotát. Pedig ennek lehetősége, figyelembevétele - ismét a Bűn és bűnhődés és A játékos kapcsolatát bizonyítandó - Alekszej Ivanovics értekezésében, vagyis A játékosban kerül elő. Alekszej mintha Raszkolnyikov állapotára utalna ezekkel a szavakkal: „Leütötte, azt mondja, de nem is tudta, mit művel, és nem is emlékszik rá.”8 Azonban hiába az alekszeji utalás, ha Porfirij így nyilatkozik Raszkolnyikov híres-hírhedt cikkét értelmezve a pozitivista-humanitárius elv kapcsán: ,Ámbár, ami azt illeti, megmondom ezt is, az ilyen pszichológiai védekezés, ürügy, kibúvó, akárhányszor csütörtököt mond, kétélű fegyver. »Betegség, lázas rémképek, hallucináltam, nem emlékszem semmire« - ez mind igaz lehet, kérem, de mért éppen ilyen képeket látott betegségében, és mindig csak ilyet, nem mást? Elvégre más rémképeket is láthatott volna, nem igaz? Hehehe!”9 Ezen túl Porfirij, Raszkolnyikovval beszélgetve arra is utal, hogy a bűnös beteg lelkiállapotának vizsgálatát eredeti, érdekes gondolatnak tartja ugyan, de érdekelni egyáltalán nem érdekli. Ezért intézheti el egy gúnyos kacajjal. Azonban ez a gúnyos kacaj rögtön elhallgat, amikor Porfirij a cikkben egy másik, szintén eredetinek tartott gondolattal találkozik: Raszkolnyikov közönségesekről és rendkívüliekről alkotott eszméjével. Ez az elv - csírájában - szinte megtalálható A játékosban is, ahol Alekszej 538
