Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Simonné Keszei Anita: "Le a kalapokkal...", avagy olvassuk újra az Abafit!
ran találunk a regényt olvasva: „Nemsokára megtudjuk majd, ...”22, „Olivér lesz majd legkiválóbbika...”.23 A narrátor elbeszélésmódja heroikus, hiszen az író felnéz főhősére, idealizálja. Talán ezért sem ismerhetjük meg a léha Olivért, akit realista, de még inkább ironikus elbeszélésmóddal kellene bemutatni s azt Jósika nem választja írói eszközül. Annál inkább az epizódok alkalmazását, amely az érdekes narratíva mellett fó' jellemzője az Abafinak. A címszereplő ugyan központi szerepet tölt be a történetben, de ha megvizsgáljuk a fejezeteket aszerint, hogy melyik tartozik a főcselekményhez, s melyik epizód elbeszélése, akkor azt látjuk, hogy húsz fejezet a harmincötből nem Abafi szorosan vett történetét meséli el, csak lazán kapcsolódik ahhoz, sőt négy fejezetben meg sem említi Jósika a főszereplőt. Persze tudjuk, hogy már Hölderlin szóvá tette, hogy Homérosz, aki mégiscsak Akhilleusz haragját akarta megénekelni, szinte soha nem jelenteti meg a hőst, s Walter Scott Ivanhoejában is nagyrészt betegen fekszik a lovag. Ráadásul mentsége lehet Jósikának az epizódok nagy számára az is, hogy ezek a kitérők ellensúlyozzák az Abafi-Gizella szerelem meglehetősen vérszegény fonalát. De nem tekinthetők kitérőnek az epizódok a végcél, az erkölcsi hatás tekintetében. Mert minden szereplő sorsában ugyanaz az erkölcsi hatás fogalmazódik meg, ami a címszereplő történetében: a változásra, erkölcsi javulásra való képesség záloga a boldogságnak. Abafi Olivér. Pierre Bezuhoz ő a regény elején: léha, helyét kereső nemes, s aztán Ruy Bias lesz belőle, a királyasszony lovagja. Kicsit politikus, s kicsit reformer, mint Jósika, s persze ízig-vérig lovag. „Lelkem tiszta, kardom éles, szívem helyén: mitől tarthatnék?”24 - mondja, gyermekeket ment meg, harcol a pogányok ellen s Lancelot, Tristan utódjaként rajong titkon úrnőjéért. Útja a plátói rajongáson (Margit), erotikus kalandon (Izidora), emésztő szerelmen (Cristierna) keresztül vezet a boldog házasélethez (Gizella), bejárva a férfivá válás útját. A szűz, kalandornő, fiatalasszony, özvegy azonban nem valódi lehetőség, csak a hajadon, nemesi származású leány lehet társa Abafinak. Talán ezért is festi élénkebb színekkel a másik három érzelmi kapcsolatot az író. A lovagi tornán kendőt nyújtó hölgy és a véres tatárfejekkel vágtázó amazon szépen formált pólusok, de Margit is távol áll életmódjában Izidorától, mégis összeköti őket sorsuk: anyák, akik valami miatt nem lehetnek igazán anyává. De ugyanattól a férfitól (Gyulafi Bálint) szülték gyermeküket, akit közös szerelmük, Olivér fogadott örökbe. így, ha a valóságban nem is, de a két gyermek sorsában e szerelmek is beteljesedtek, termékennyé váltak. Jósika - hasonlóan a korabeli regényírókhoz - ismert történelmi személyt csak mellékszereplőnek választ. Báthory Zsigmond és Abafi kapcsolata a francia, angol lovagregények hűbéri kapcsolatát, a magyar olvasónak Katona Bánk bánját idézi, mert hiába gyenge az uralkodó, a főhősnek nem jutna eszébe fölként ura jogait kétségbe vonni. Dandár. Valószínűleg negatív, ellenszenves szereplőként kellene jellemeznünk, ha ezen a ponton nem fedeznénk fel a regény egy újabb sajátosságát: nincsenek negatív szereplők. Mindenkinek talál mentséget az olvasó, s mindenkinek szüksége is van rá. A kegyetlen Dandárnak, a léha Abafinak, a szemérmetlen Izidorának, az irigy Margitnak, a törvényen kívüli Deli Markónak. 531
