Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Bodor Béla: opus magnum, avagy a legkövérebb láncszem

BODOR BELA

opus magnum, avagy a legkövérebb láncszem

ESTERHÁZY PÉTER: HARMONIA CCLESTIS, MAGVETŐ, 712 OLDAL

„...az irodalom a duplum tere...” (Michel Foucault)1

Amikor Platón Phaidroszában Szókratész (Jacques Derrida és követői által gyakran citált és kommentált, részben a Saussure-től eredő langue-parole di- chotómiával is fedésbe hozható) ellenvetéseit sorolja a gondolatok írásban történő rögzíthetőségével szemben, a legsúlyosabb érvek az írás külsődleges és monologisztikus volta ellen irányulnak: „...akik megtanulják [az írást], kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni. (...) Az írás (...) alkotásai, [akárcsak a festészetéi] úgy állnak előttünk, mintha élőlények volnának, de ha kérdezel tőlük valamit, méltóságteljesen hallgatnak. (...) A hozzáértő ember eleven és lelkes szavának (...) az írott szó (...) csak árnyképe.”2 Persze gondolnunk kell arra a feltűnő önellentmondásra., hogy Szókratész írással szemben megfogalmazott ellenérzései és érvei rég feledésbe merültek volna, ha az írás eszköze meg nem őrzi őket. A kulcs Platón kezében van, aki leírta ezeket az érveket, és ezzel (a Hazudok kijelentést tevőhöz hasonlóan) paradox gesztust tett. Platón azonban nem volt a paradoxonok embere, tehát arra kell gondolnunk, hogy a dialógusok rögzítését, mint formát, a probléma kielégítő megoldásának találhatta. A Platón-kommentárok szerzői gyakran formálisnak titulálják ezeket a párbeszédeket. Nem értek egyet velük. Éppen a Szókratész és mindenkori beszélgetőtársa kijelentései, illetve kérdései és válaszai között megnyíló hézag, (a szó mindkét értelmében véve) az elértés tere eleveníti meg a polémiát, és ad lehetőséget az olvasónak, hogy benső beszédében ellentmondjon az elhangzóknak, illetve gondolatban a leírtak mellé állítsa a maga érveit. Helyet, helyt ad nekik.

Esterházy Péter könyve ennek analógiájaként elgondolható benső dialogi- citást foglal magában. A Harmonia célestis, amit terjedelmi és célszerűségi okokból regénynek nevezünk3, két részből áll. Az Első könyv, mely a Számozott mondatok az Esterházy család életéből címet viseli, 371 rövid prózai szöveg együttese. Ezek persze nem egyetlen mondatból épülnek fel, de igyekeznek egy bekezdésnek látszani. Ahol ez nem lehetséges, mint a 35. vagy a 143. esetében, ott a folyószövegként tipografált bekezdéseket jel választja el egymástól. Ezek egyébként akár önálló számot is kaphattak volna, de felte456