Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Határ Győző: Umbrae Sumus
nyülködésre szólította fel hallgatóságát és igazságérzetünkre appellálva így ágált:- a Holokauszt a gyalázat századunkat-elborító makulája volt történelmünknek, épp ezért iszonytató volna még csak elgondolni is, hogy ne legyen megtorlás. Ergo: van megtorlás, van pokol és annak ördöge; fölöttünk a Te- remtetlen Fény Dicsó'ségében az Odáig Leragyogó Isteni Igazságosság: van isten az égben. ... Azt a lehetőséget a jó prelátus leszigetelten kizárja elméjéből, hogy nincs megtorlás, sem retribúcióban jártas szak-ördögök, se munkahelyük, a pokol, sem annak Fő-Ördöge; aminthogy sohavolt istene sincs annak a meny- nyek országának, amely - sehol Tudattartalmunk útipoggyásza Tudattartalmunkat mindenkor, mindenhová magunkkal visszük. Ha virrasz- tunk, ha álmodunk. Ha ki se mozdulunk, s egyhelyben élünk odatűzve somfavesszőnek az élősövényben. Vagy ha nyughatatlan örökkön-örökké kóborjárunk autóstoppal a világban, tudattartalmunk mindenütt velünk van. Eltölti elmélődésünket, kanalizálja/színezi endofáziánkat - a belső beszédet, amely reflexintegrálunk „tudatosan” vibráló, felszíni tajtékjának hordozója a kortexen. Ezer és egy alkotóeleméből tudattartalmunknak hadd emeljük ki azt a néhányat, amelynek gondolkozásunkban meghatározó szerepe van más az egzaltált elme méhkas-zengése, és más a kiegyensúlyozott, egyenletes kedély diapazonja más az agymosott hívőé, és más az agymosott hitetlené; más a hajlamosított misztikusé, és más az abszolút előfeltevésektől ment, sevallású, elfogulatlan elméé a szabad lengés állapotában. Más a kiművelt, bebútorozott elme tudattartalma; más a félművelté, és más a beképzelt dacos-műveletlené más a begyepesedett-lerozsdált elméé (akár ókonzervatív, akár neo-posztmodern), és más az ingatag, a befolyásolható elme tudattartalma más a proteuszi, örök-rögtönző, örök-kisikló, hamiskártyás, rókagalamb szentpáli elme tudattartalma; és más az igazságérzettel eltöltött, jó judicium- mal megáldott elméé - és így tovább. Manapság, amióta megbolydult a világ, annyian utaznak és „látnak világot”, amennyien évszázadokon keresztül a jószerével egyhelyben-élő emberiségből soha, világlátó glosszák, színes kiadványok, beszámolók/útirajzok olvasása közben lépten-nyomon belebotlunk ebbe az írói poggyászba, s menten kiderül, mennyire stílus- és színvonal-meghatározó szerepe van a tudattartalomnak az utazó emberbogár mint második Játókáját”, megjártatja/meghordozza tudattartalmát, mert ez elméjének beépült refraktora; mindent ezen a prizmán keresztülszűrve kapunk ilyenkor fedezzük csak fel, mennyire más, ha tárgyilagos, toleráns, a párhuzamokat egybevető, józanul mérlegelő beszámolót olvasunk a Távoli Idegen Világról, és milyen más a felszínes-félművelt, tudatlan-elfogult, a vakhitű- fundamentalista, a hányaveti-zsurnaliszta, a link, a kangörcsös élvhajhász, a 445
