Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Határ Győző: Umbrae Sumus
rendelkező, őíjítő-sikeres többszörös gyilkos, bankrabló gengszter-sztár szeretne lenni. »Grim reaper« Alig van orvosélettani folyamat, amely alkalmatlanabb volna a megszemélyesítésre, a mitologéma-gyártásra, mint „eltávozásunk/kilépésünk” folyamata - a halál jól tudjuk, jó tucatnyi szakaszra bontható. Ha szakaszról-szakaszra, dögló'désünk/eldöglésünk e láncszemeit szemügyre vesszük, egyik szakasz döglöttebb, mint a másik - már amilyen döglött a fizikokémiai bomlás, a leépülés lenni tud. A lépcsőzetes kimutatkozás az élőszférának - a fokozatos elszakadás a bioszférától azt hinnénk, majdszinte lehetetlenné teszi a megszemélyesítést ennek ellenére, a Földön még nem volt olyan civilizáció, amely ne alkotta volna meg a maga halálistenét, de legalábbis hogy ne öntötte volna figurális formába a Grim Reaper-1 - a Kaszást. Idegenség és tősgyökér Jól látta és meg is írta Lengyel Balázs ezt az én tősgyökeresen idegensége- met: „... volt HGy. művében, amelyek közül számosat remeknek találva, mégiscsak éreztem bennük idegenséget (...) Van benne... valami csavart, képtelenül fundált gondolati-lírai menet, amely a magyar költészet hagyományától idegen. Valami más. Valami furcsa, botladozó, groteszken ironikus...” ezt a tősgyökeres másságot érezte, szagolta-szimatolta rajtam az ÚJ- HOLD egész társasága. A nem-kassákos „avantgarde”-ot, az idegent. Aki nem úgy nem „magyar”, hogy a soviniszta magyar nemzetmivolttól idegen, hanem úgy nem „magyar”, hogy a magyar irodalom szellemiségétől idegen hát hogy ne lettem volna idegen tőle! Az ép, életerős, egészséges, egyenletes kedélyű ember érezhet távolság-tartást, idegenséget attól, ami/aki neuraszténiás. Márpedig akkortájt ilyen, neuraszténiára hajlamosított- és hajlamosító volt a magyar irodalom, annak minden észveszejtő-szelektíve ápolt hagyományával egyetemben. Márai szentenciózusan kijelentette: magyarnak lenni feladat. Bombasztikus üres frázis, ripacs-póz, máraizmus. Sokkal inkább touché, amit az öreg Köstler a magyarságról mondott: to be Hungarian is a psychosis - magyarnak lenni idegbaj. Nemzeti feledékenységünk Kettőt felejtettek el a magyarok. Ötvenhatot, a kereszténységet. És ez már a Kibutulás második nemzedéke. A harmadik, a még-emlékezők nemzedéke továbbviszi a traumatikus történelmi élményt, amelytől szabadulni képtelen a Fergeteges Kibutulás vesztese- és kárvallottja az a nemzedék, amely vagy már elindult a sírok felé, vagy már porítva, urnájában pihen. De - így forog a világ: kegyetlenül történelmi zökkenők és egyházkatasztrófák rendre ott süllyednek el a vastag időréteg fekűiben; a szaktörténészek jó ha a hézagok, a félreértések és 443
