Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Rónay László: Tiszteletadás Mária Sándornak
RÓNAY LÁSZLÓ Tiszteletadás Márai Sándornak Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskola adott otthont annak a nagyszabású konferenciának, amelynek előadói sokféle nézőpontból közelítettek a 100 éve született író életművéhez és örökségéhez. Az előadások a Márai-kutatás egyik vezéralakja, Lőrinczy Huba, valamint Czetter Ibolya szerkesztésében könyvalakban is megjelentek „Este nyolckor születtem...” (Hommage á Márai Sándor) címmel,, s elmondhatjuk, eddig ez a leggazdagabb tanulmánykötet Márairól, akinek csillaga éppen most Olaszországban emelkedett magasra. „Emlékülésünk előadóit többféle diszciplína művelői közül toboroztuk össze - írja Előszóvá ban Lőrinczy Huba -, s nem csupán a ’varietas delectat’ ősi bölcsességét követvén. A Márai-életmű roppant gazdagsága, bonyolult, sokszínű mivolta is erre kötelezett bennünket.” S valóban: a Márai-kutatás vezéralakjai (a már említett Lőrinczy Huba, Fried István, Szegedy-Maszák Mihály, Mészáros András, Szigeti Jenő, Nagy Sz. Péter, Poszler György, Furkó Zoltán) mellett a legkülönbözőbb tudományterületek művelői is számot vetettek az életmű egy-egy elemével, segítve annak teljeskörű befogadását és elhelyezését a XX. századi magyar irodalomban, betöltve azt az űrt, amelynek meglétét régóta éreztük, ám eltüntetésére sokáig nem adatott lehetőség. Azt sem lehet vitatni, hogy a különféle tanulmányok az olvasót is jól orientálhatják, hiszen elég sok szó esik manapság a „Márai-kultusz”-ról, az azonban kétséges, hogy a fiatalabbak is ugyanakkora lelkesedéssel fogadják-e az író sorban megjelenő műveit, mint azok a korosztályok, amelyeknek tagjai féltett kincseikként őrizték a Révai kiadó hajdani sorozatát, s minden áldozatra hajlandóak voltak, hogy emigrációja során írt alkotásait megszerezhessék. A fiatalabbak számára nyilván nagy segítség, ha egy jól tájékozott kutató, iskolát teremtő személyiség irányításával ismerhetik meg az írót. Nagy szerencse, hogy az életmű feltárásában egyaránt kiemelkedő a Monarchia-kutatás, a világirodalmi összefüggések keresése és a nyelvtudomány elemzésének szerepe. A tanulmánykötet arra is alkalmat ad, hogy szembenézzünk egy mind hangosabban artikulálódó kérdéssel: vajon Márai valóban oly jelentékeny író és gondolkodó volt-e, mint azt életműve legjobb ismerői állítják? A kérdésben persze ott rejlik a nemleges válasz. Tekintsünk el a felelet esetlegesen politikai felhangjaitól, s próbáljunk szembesülni a ténnyel: Márai, aki egyik legeurópaibb írónk volt, s tudatosan őrizte, gazdagította azt a regényhagyományt, amelynek kiemelkedő képviselője Thomas Mann volt, kétségtelenül nehezebben, küzdelmesebben értelmezhető azok számára, akik e polgári életmódot és életszemléletet csak műveiből ismerhetik meg. Ráadásul nem is egészen 435
