Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Viola József: Nekem az alma nem kell (dráma)

meg azzal, hogy kiöntöd előttem a szíved titkait! Ádám A, semmi az egész! Nevet­séges dolog. Azért nem mondom el, mert hátha kinevetsz... Lucifer De Ádám! Ez nem szép tőled. A becsületszavamra ígé­rem, nem foglak kinevetni! Ádám így görbülj meg? Lucifer Úgy görbüljek meg. Ádám Hát jó, akkor elmondom. Teg­nap, tudod, amikor alkony felé fürödni mentem a patakhoz, csodálatos tisztán csillogott a víz tükre. Ahogy belenézek, hát látok benne egy embert! Lucifer Te voltál, ha nem tudnád! Ádám Eleinte nem tudtam! Azt hit­tem, hogy rajtam kívül nincs második ember, és akkor az első pillanatban... Te, Lucifer, is­mersz, én nem vagyok fene hi­székeny valaki, nyilván tudod rólam, de akkor megdobbant a szívem az örömtől. Először, nem tagadom, megijedtem, mert ha­ragosan meredt rám, de aztán csak mosolyogni kezdett. Tu­dod, én még sose láttam mo­solyt... és mondhatom, hogy szép! __ Lucifer És ezzel lőttek is az ártat­lan mosolynak! Ádám Micsoda? Márpedig én hi­szek a mosoly ártatlanságában. Te mersz beszélni a mosolyról, akinek csak vigyorgásra torzul a szája? Lucifer Én meghaladtam már a mosolyt. Valamikor én is moso­lyogtam a mennyben. Amíg bu­ta voltam! Ott a bizonyos trónus körül a többiek között. Érted? Azt kívánták, hogy egy pólyást imádjunk, aki még meg se szü­letett! Kérlek, az ilyen... csa- csiságokat nem tűri az elmém, és vigyorogni kezdtem. Kicsit szemtelenül. És most itt va­gyok. A többit tudod. Erről kü­lönben Milton angol költő ír majd valamikor egy megrázó eposzt. Kár, hogy nem olvasha­tod. Ádám Nem értelek. Lucifer Nyugodj bele, ki fogsz áb- rándulni a mosolyból! Először akkor, ha szerelmes leszel. Ádám Én szerelmes? Ugyan kibe? Lucifer Az almából nem eszel, hiába árulnám el. Ádám Szóval... hol is hagytam ab­ba? Ja igen! Láttam, ahogy rám néz, ahogy mosolyog, de csak az én kiáltásom hallatszott. Lucifer Mit kiáltottál? Ádám Valami ilyesmit: hát te ki vagy? Gyere ki már a vízből, mert még belefulladsz! Lucifer Látod, ez mind azért van, mert nem akarsz az almából, hogy a stílusodhoz igazodjam, jól bekajálni. Ádám Meghint az almával jössz? Lucifer En csak a javadat akarom! Ádám Köszönöm, ez szép tőled. No, elég az hozzá, hogy aztán az al­mád nélkül is beláttam: a kép­másom, akinek kiabálok. És ak­kor elszontyolodtam. Valami furcsa csikar ás kapirgált a szí­vem vidékén. Fájt, hogy akit embernek, egy másodiknak hit­tem, csak tükörkép... Lucifer, miért is vagyok én egyedül? Lucifer Hogy volnál egyedül? Hát nem itt vagyok veled? Ádám Te? Már megbocsáss, de té­ged én idegennek érezlek. Igen! Idegennek! Lucifer Ez akkora sértés, hogy nem bocsátom meg neked soha! Ádám Na, ne haragudj, de így van! Te mindig kiröhögsz és kiok­tatsz. Hagyd, hogy magamtól okuljak! Es mindig olyanokról 417

Next

/
Thumbnails
Contents