Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Fenyves Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva (vers)

KÉT AKT az ötvenes évekből.

Az első csupa rózsaszín. Szép, világos. Fekszik. Jobb kezére támaszkodik, ami folytán a gerincet balra hajlította és ezáltal a bal kéz messze lecsúszott a bal lábon, amely játékosan pihen a test terhét viselő jobb csípőből kiinduló, kissé behajlított jobb lábon. Figyelő, fél kontúrú szemek. A háttérben egy neutrális okkeros-zöldes függöny. Az egész, expresszionisztikusan, vidám torzításokkal megrajzolt akt valami színpadias mellékízt kapott. Lezonitra van festve. Száraz grundra.

A másik akt néhány évvel később készült. Valami piszkos, zöldes fondra lett felkenve. A kép közepén egy heverőféleség. Azon fekszik a vékony akt. Nemtörődömséggel van festve, meleg barnákkal és rózsaszínekkel, mintha nyúzott lenne. Aheverő melletti térdét, a balt felemelte, s a bal karja enyhe hajlattal erre a térdére támaszkodik. A kép legvilágosabb része a lapos has.

Milyen jó itt Szplitben! Diokléciánussal üldögélni a langyos cukiban.

Kávét szürcsölni. Mily fenséges a fagyosan tajtékzó tenger. Miközben egyszer csak megérkezik a szardíniát szállító hajó.

Már nem egészen lennék meg nélkülük.

Macskajaj.

Szarajevóban hajnalban, a Miljacka partján.

Hagyjuk a problémákat! Hagyjuk a poézist!

A balerina elégett, az aktok úgyszintén.

Sok a barna.

Barnák az asztalok, a falak. Barna a levegő.

Barna a csend.

413