Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A kék fuvola
A kék fuvola Egyszer a Nyugat-szibériai Vasút Abakán-Tajeset vonalának Sz. állomására vetett a sors. Éppen elment a krasznojarszki helyi vonat, és láttam, hogy egyedül kell végigkínlódnom a reggeli buszig tartó nyomasztó éjszakai órákat. Unalmamban nézegetni kezdtem. Hát, ugyanolyan állomás, mint a többi. Kemény fapadok, buja fikusz, tartály a forralt ivóvízzel, vastag láncon a lepat- togzott zománcú bögre, bádog szeméttartály... és egyszercsak: A KÉP. Egy- szercsak megláttam a KÉPÉT. A hatalmas kép a számokból, jelmondatokból, felhívásokból, felajánlásokból és a Hastífusz című kéziratos faliújságból álló további propagandaanyagot szűk helyre szorítván, majdnem egy egész falat elfoglalt. És ezen a varázsképen az alábbiakat vitte teljesedésbe a művész ihletett ecsetje: a távoli smaragd hegyek mellett víg tarka tehenek legelésznek, az azúrkék égen boldog repülőgép száll, és a középen lévő, egyenesen a néző felé nyíló kerek tisztáson Daphnis és Chloé korú, ámde felöltözött LÁNY és koszorút kötő FIÚ ül finom keccsel a magas fűben. A vörös inggel felruházott FIÚ nagy szemével ábrándosán követi a gép biztos röptét, a LÁNY pedig piros ujjatlan ruhában, valami csodálatos dalt csörgedeztet elő neki kék fuvolájából. Alul fehérrel a cím: „Teljesülj be, mese!”- Ugyan, ki festhette ezt a fantasztikus képet? - tört ki belőlem a kiáltás.- Miért, tetszik? - kélt viszontkérdés az enyémmel pontosan megegyező szemközti pádról, amelyen egy középkorú, teljesen feketébe öltözött férfi ült, fején fekete sapkával és kötéssel a borostás képén.- Tetszik - mondtam őszintén. - Ki festette?- Mer’ ezt a képet Mitya Pirszikov festette — mondta a férfi, akit, mint később kiderült, Viktor Parfentyevicsnek hívtak és esztergályos volt egy lakatosműhelyben. - Fogadalmat tett, és megfestette a képet, aztán elment a BAM-ra.- Fogadalmat?!- Fogadalmat.- Aztán elment a BAM-ra?- A BAM-ra, a feleségével - nyomatékosította Viktor Parfentyevics, és megint sajgó arcához kapott.- Talán a vodka segít - mondtam neki. - Van nálam egy kicsi.- Akkor adjad, talán tényleg enyhül tőle egy kicsit a rohadék - egyezett bele rögtön Viktor Parfentyevics. Ittunk a lepattogzott zománcú bögréből, és jó orosz szokás szerint kenyérhéjat szagoltunk a vodka után, Viktor Parfentyevics pedig elkezdte a történetet. Na né’, ’sszameg, tényleg enyhült egy kicsit a rohadék. Mer’ különben soha nem fáj, de most elkezdte. És csak azért, mert az a rohadék fogtechnikus, a Szeijozsa Malorubko rosszul tömte be, teljesen kezdi 40
