Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Figyfiricshez
ség lakta moszkvai kollégiumokkal, amelyek a soknemzetiségű birodalom kicsinyített másai voltak. Nyomon követhetjük, hogyan vezet Popov útja a fantasztikusan színes moszkvai bohémvilágba. A szerző hétköznapi életét felfűző szálat követve eljutunk 1982 végének szinte csak abszurditásokból álló, vodkaszaggal — igaz már nem kreatív, hanem másnapos vodkaszaggal - belengett világába. Tanúi lehetünk például, hogy a szerző, feleségével és bohém kompániájával (amelynek tagjai közt ott volt Dmitrij Prigov, Európa-szerte ismert költő és Viktor Jerofejev, a világhírű író) kirándul egy, a történések idején raktárként működő hajdani kastélyhoz. A kastély utca felőli lelakatolt kapuját, az illetéktelenek távoltartása végett rendőr őrzi, a kerítés további három oldala viszont nem létezik, és a park tele van földön heverő részegekkel. A könyv egyharmadánál jelenik meg és vegyül a motívumok közé a Nagy Téma - Brezsnyev halála. A gyászszertartásban megnyilvánuló gigan- tomániás birodalmi protokoll a rendszer és az orosz-szovjet kultúra önkifejezésének extatikus csúcspontja. A jóérzésű, normális, ráadásul jó humorérzékkel megáldott, műveltsége révén összehasonlítási alappal rendelkező Popov a maga abszurditásában látja, láttatja a Moszkóviai Szovjet Birodalom emblematikus megnyilvánulását. A Brezsnyev-temetéssel kapcsolatban a józan ész és jóízlés kritikai hangja szólal meg, ugyanakkor Popov az orosz irodalom egyik nagyon fontos témáját aktualizálja. Puskin Bronzlovas című poémájától (Galgóczy Árpád új és pontos fordítása szerint: Rézlovas) kezdve az orosz irodalom egyik markáns, minden korban és politikai berendezkedésnél megjelenő motívuma a birodalmi eszmének, a birodalmi nagyság hordozóinak és a kisembernek a viszonya. [Találomra említsünk néhányat a téma feldolgozásai közül. E művek sorában előkelő helyet foglal el Andrej Belij Pétervár című regénye (A könyv azért is érdekes, mert Joyce Ulyssesével azonos esztétikai elvek szerint íródott, és néhány évvel az Ulysses előtt jelent meg). Oszip Mandelstam költői és prózaírói életművének egyik meghatározó szólamát alkotja ez a téma. Erős vonulatot alkotva Bulgakov A mester és Margarita című regénybe is beépülnek a témával kapcsolatos, a kommunista hatalomgyakorlás fénykorában aktuális kérdések és válaszok. A téma ma sem vesztette el aktualitását, hiszen például a jelenleg talán legnépszerűbb orosz író, a harmincnyolc éves Viktor Pelevin Generation P című regényének legfontosabb motívuma az, hogy Pelevin nemzedékének képviselője, a Vavilen Tatarszkij nevű reklámipari- és médiakuli hogyan szolgálja a mindinkább a médiokrácia formáját öltő hatalmat.] Popov valamiféle mackós sztoicizmussal beszél mindeme moszkóviai barbárságról, mert szerencsére nincs meg benne az oly sok orosz írót jellemző hisztérikus, lelkiismeret-furdalás keltésre irányuló hajlam. Popov jó emberi természetével és az orosz irodalom bizonyos stiláris, írói attitűdöt jelölő hagyományaival áll kapcsolatban, hogy a legtöbb témát, motívumot szinte csak felveti Popov, aztán hagyja, hogy egyszerre több értelmezési lehetőség is felmerüljön az olvasóban. Erre a mentalitásra talán önnön írói teljesítményével kapcsolatos „viaskodása” a legjellemzőbb. Popov napi megírandó penzumot szab magának, és iszonyatos küzdelmet folytat, hogy a folytonos 38
