Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Horváth Kornélia: Versnyelv és műfajváltás József Attila Rejtelmek című versében

szólító kérésében tematizálódnak (JÉn is írom énekem I ... I Tedd könnyűvé énnekem / ahol a beszélő' én mintegy szerződést, megállapodást kínál a ,/e”-nek. 2. A ’határrész’, ’szolgálatban sorra kerülő személy’, ’szertartás, vallás’jelentések egyfelől az ,prt állok, mint mesékbe” sor elkülönült jelöltjeit (’őr’, ’mesék’), másfelől pedig a cím és a kezdőszó varázslással kapcsolatos belső formai szemantikáját ismétlik meg. 3. A ’szolgálatban sorra kerülő személy’, ’teremtés, fajzat, személy’történeti jelentések én és te ritmikailag és a hangzásban egyaránt hangsúlyos témájában térnek vissza. A 4. csoporthoz sorolható jelentések pedig, mint a ’rend, elrendezés’, ’geometriai arány’, ’mérték, mértékadás’, ’szöveg’, ’írásmű, könyv szerkezete’, ’szépen elkészített, jól megfogalmazott (beszéd)’, ’sor, réteg1, világossá teszik, hogy a szeretlek szó eti- mológiailag a szövegalkotás témáját is magában rejti. S mivel a nyelvtudomány álláspontja szerint a szótő kiinduló jelentése a ’sor’ lehetett, úgy tetszik, itt egyenesen a versírásról, a versszöveg megalkotásáról van szó. A szeretlek belső formája eszerint a szónak a szövegben kifejtett metapoétikus, autoref- lexív működésére, vagyis a versszövegre mint az írás reflektált folyamatára mutat rá. Ezért kapcsolhatja össze az ,fin is írom énekem, / ha már szeretlek téged" mondat versírás és szerelem témáját: ez a kapcsolat logikailag nem motivált, motivált viszont a nyelvben, amely eleve összeköti e két jelentést.

2. Eri, a nyelv és te

A versszöveg azonban a Rejtelmek” trópusára két további metaforát is ad. A költemény első sora a rejtelmeket a zengéssel köti össze (Rejtelmek ha zengenek"). Miután a szöveg, mint láttuk, az én elrejtését és megképződését, a szerelmi tematikát, s végső soron az egész költeményt a versírás folyamataként állítja elénk, úgy az elrejtés feltételeként meghatározott zengés (,fiej- telmek ha zengenek") a nyelv hangzásaként válik értelmezhetővé.

A szöveg maga többszörösen is megerősíti ezt az interpretációt. Egyfelől megállapíthatjuk, hogy a költemény harmadik személyű igei formái (zengenek, szól, szól, szól, szól, folyamodnak) mind a hangzással állnak kapcsolatban: a zengenek hangutánzó, a folyamodnak hangutánzó eredetű szó, míg négyszeresen ismételt szól igénk szó alapszava nemcsak az első adatolható magyar előfordulásában bír ’hang’jelentéssel, de rokon nyelvi megfelelői is a hangzás - s nem a jelentés - felől határozzák meg a szó fogalmát (vö.: vogul ’zajgó’, ’szó, hang’; osztják ’jajszó, zokszó; énekszó, dallam’).25 A szöveg ugyanakkor a szó keletkezését, a „zengésből” artikulált hanggá, tagolt hangsorrá alakulását is realizálja: a zengenek és szól szavak által képviselt artikulációs folyamat végpontját a harmadik szakaszbeli from énekem” szerkezet jelenti, amely a főnév jelentésében ugyan őrzi az eredendő hangzásra orientáltságot, ám a szintaktikai szerkezet már a költői szövegalkotás metaforájaként áll elénk.

A nyelv hangzásától a szóig, majd a mondatig való eljutás folyamatát a vers a három szakaszt összekötő, háromszoros paralelizmusban, a Jia” kötőszóval szerkesztett három feltételes mondatban is elénk tárja (Rejtelmek ha zengenek”, elpirulsz, ha megérted", Jia már szeretlek téged"). A kötőszó mindhárom esetben más, először a 3., majd a 2., végül az 1. személyhez kapcsolódik, ismét jelezve az én Jétrejövésének” folyamatát. Az utolsó előfordulás meghatározó jelentőségét az ütemhangsúlyos ritmus „megtörése” is jelzi,

358