Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Zombor Béla: Kutyavég (vers)
ZOMBOR BÉLA Kutyavég In memóriám Kuvasz Dorka Ez a februári reggel hidegült ránk, vagy tőlünk lett fagyosabb?- Minden kérdés paradox, akár gőg-hitünk, mellyel büszkén csaholtuk: EB URA FAKÓ! - S most? döbbenten harapnánk tévelyürjkbe, mert van AKI pitizni parancsol: „Szimat-nélküliségtek bambuljon Keletre! Megmerevedett farkatok mutasson Nyugatra! Körmötök élét manikűrözze szende Dél! Bundátok melegét kártolja jegére^ Észak! ínyetek dühét mázolja mosollyá Égi Ecset! Megfordult gyomrotokat vizslassa Szikeél - hátha mérgünkkel etettük meg!” Am - ez se válasz semmire.- Most csak tetemünk sejt biggyedő sintér-közönyt, ahogy szakszerűen platóra lódít - és visz! Kiautóztatva véglegesnek képzelt vackainkból - oda, ahová öt szempár pórázra fűzött könnye loholna utánunk - de hát minek?...- Te húsz kőiket nyögtél erre a Földre, én kettő gyermekkel szaporítottam azt - mindketten pánikos nyüszítéssel tettük! S lám, mára egyikük se ámít fólénk szemfódélt: elmartuk őket, el, nagyon... Átrághatatlan szájkosaras pofánkkal, DORKA, senkiért nem tutulhatunk 2000. február 18. 342
