Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Pardi Anna: Salieri utolsó évei; Óda egy régi európai vendégfogadó lakójához (versek)
PARDI ANNA Salieri utolsó évei Áskálódástan ásványtanában megkövült arccal megállt Salieri a kihalt utcán, önmaga rendszertana által félrevezetve. Önmagával tesz rosszat a gyűlölet embere. Túl későn döbbent erre, a megtébolyodása előtti években, a halott Mozarttól is tovább kísértve. Az olasz operisták klikkjének vezetője, a rágalom, a kritika levegőjének turbinás fejlesztője 73 éves roncs vénemberként ácsorgott az Ezüstkígyó előtt, palotájából kiszökve. Sokféle utálat alanya és tárgya, most és mindörökre. Egy szamárfület mutató demiurgosz súgott a kirakatból füleibe. Mi lett belőled, melódiakukac himpellér, mi, ha az Általános Kórházba visznek dühöngőként, lelki alkatrészeid kaotikus katasztrófájába veszve? Fölfaltam anyagod, mi szellemivé nemesíthetett volna, rövidtávú érdekekért másokat becsapva, becsaptad magadat. Vénusszal festett porcelánbilikbe ürítve, ennyi lett szép csillagképedből, végszerepre. Kikopott a fényes tartalom, a központi purgatórium raktár a szívben. Minden tudás leképezése, lekörözése csupán az Örök Igaznak, vagy Örök Ellenkezőjének. A szép ősjelenség, színházi emberek játszótere. Salieri komponista míg dirigált, az ősforráson önös akarata célkeresztjét helyezte el. Az emlékezés ócska teszt, kitöltött vádpontokkal. Nem elég megpillantani a napvilágot, e napvilágon boldogan élni, ily tökélyt ki érhet el? Ő, Antonio Salieri is elhibázta sorsát, végzetesen. Hamis elv bolond csörgősipkáját rázza tar koponyáján a szél. Ezüst holdsugarak ezüst kígyó labirintusába bujdokolva beismeri; első pillantásra gyűlölte Mozartban a gyermekit. 28
