Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Molnár Zsolt: rángatnak odaátról; törmelék
MOLNÁR ZSOLT rángatnak odaátról Kiss Sándor emlékére rángatnak odaátról megjöttek a szarvasok tévelyednek erdőből erdőbe patájukkal földet rúgnak s avart kieszik a kenyérből a kovászt és elsiratják a holdat miként csahos kutyák csakhát ők mégis mások beállnak a szélbe hogy érezzék testük szagát és csak menjenek menjenek hangjuk mágnesként tapad fülemre hogy lennék meg hát velük akár nélkülük is fejük szeplős tekintetük forrásvíz patakban s mint akiket meggyömöszölt a természet róják csak róják az erdőket dagonyáznak egyszál magányuk paplan jelük heg a kéregben magukra húzzák az éjszakát hogy kitakarózzanak megmutassák lelkűk mélyét ilyetén vagyunk hát mi szarvasok nem elveszettek csak tévelygők s ha napvilágnál meg is pörkölődünk a szél beletáncol napjainkba miként a józanság hiába no tévelygők lettünk a rengetegben s megtévesztettek haladjunk hát előre visszafelé menjünk csak menjünk takarjuk be magunkat hogy kukkot se értsünk a másikból mert mi szarvasok vagyunk egymásért lettünk vakkantósak pedig bőgni kéne veszettül hogy mindenki beleremegjen azok is akik az egészből semmit sem értenek s üstökösként belevágjuk agancsunkat minden fába újból és megint jelet hagyjunk eljussunk a semmibe magunkért 231
