Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Serdián Miklós György: Söjtöry

rászva, mert amaz előre megfontolt szándékkal eldugott egy vadonatúj SUNY fordítógépet a szoknyája alá. Szabó úr képzeletében a Kató szép lett és fehér.

(Az ötletet, hogyan lehet hernyóból tenyészbikát varázsolni Kozsima egyik befekvőnőjétől nyalta, aki a békát is leszopta volna, csakhogy gyönyörűszép királykisasszonnyá válhasson. Nem jött be neki. Szabó úrnak se jött, de nem ez volt a lényeg... Más.)- Nyert! — tette hozzá Szabó úr, a láthatatlan hang szerepében, aki ha nem pénzről volt szó, akár őszinte is tudott lenni.- Köszönöm a biztatást, de én a legkisebb féregben is felismerem a beléje csempészett mindenható hagyományt! - idézte Söjtöry a legutóbbi írást.- Kóser a ketrec, fittyfasz...?! - tette fel a költői kérdést Szabó úr Pö- työrőnek, és dobott neki egy lézerrel irányított sárgát, pont a két szeme közé, majd jelentette, hogy négy fekete mercédesz érkezik.

— Négy fekete mercédesz érkezik... Arabszolgák jöttek: Kozsima, BP, Carlos R. és a többi emberi alakot öltött éhes szellem.

Mintha falra festették volna őket.

Annyi biztos volt, hogy semmiben sem utaztak ingyen. Mert ők semmit sem csináltak ingyen.

Testre szabott egységmennyiséget kaptak egy bizonyos örökmozgó szorzó szerint abból a nagy zsákból, amit a légkondiba csöpögtetett szagtalanítóval próbáltak időről időre átfertőtleníteni.

Emiatt a bizonyos képletes összeg ellenértékét ledolgozták természetben. Mindenre rácuppantak, ami mozgott. Volt amikor szopniuk kellett, volt amikor ölniük kellett, volt amikor simán csasztuskázniuk kellett egy bacon-os hamburgerrel és egy Cola light-tal a kezükben.

Keserves egyszerűséggel ennyi volt a mutatványuk lényege és a számukra kiosztott tudomány.

Szemrebbenés nélkül olajoztak és malmoztak - főképp menetirányban, de néha nő is volt a háttérben, bár ritkán éltek a lehetőséggel. Minek?!

Inkább önpusztításra gyúrtak - ezt a számot azonban a legmagasabb szinten nyerő hullámhosszon játszották.

Söjtöry megmosolyogta a felvonulást, a lejárt lemezeket, a magyar-amerikai káeftében nyomuló régi-új csapat teljesítményét, hogy már megint csak zab- rálni jönnek ... —, és gondolatban összehozta őket és múltbéli történeteiket, hátha legközelebb jobban bejön nekik; tanulnak az irdatlan nyakasokból. Mert valójában csak jót akart nekik.

Rómeó és Júlia virtuális live show-t kapott ajándékba egy neo-magyar tanmesével nyakonfröccsentve: „szívjad csak, mint Tünde a Csongort”. A volt csendőrnek - aki kimentette dr. Kohn-t a kerítés mögül - egy kanadai „feature film” jólfizetett főszerepét juttatta, és a Budapester Zeitung beszédhibás alapemberének ingyenes beutalót küldött egy népnemzeti nyelvtanfolyamra, return ticket-tel tetézve.

Az alapember, Gertner bácsi ugyanis folyamatosan sírt.

229